Konferencia egy bizánci provincia mindennapjairól

2010. november 8. 18:01 MTI

Kalandozás Keleten, a középkor hajnalán: egy bizánci provincia mindennapjai címmel rendezett hétfőn az Akadémián az MTA Régészeti Intézete konferenciát, amelyre a Magyar Tudomány Ünnepe keretében került sor.

Korábban

"Szíria az európai civilizáció egyik bölcsője, a bizánci birodalom egyik ékköve, különlegesen gazdag terület, amely nagyszerűen ötvözte egybe az iszlám hódítás után az arab kultúrát, és őrizte meg a keresztény vonásokat is. Ez ad Szíria kutatásának különleges jelentőséget" - hangsúlyozta bevezetőjében Bálint Csanád akadémikus, a régészeti intézet igazgatója. Közlése szerint az intézet kétéves (2009-2010) szíriai kutatómunkájáról számolhat be az intézmény hat fiatal munkatársa. A projekt az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) és a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával valósult meg.

"Régészeti kutatásról volt szó, de a hat kolléga hat különböző diszciplína - vallástörténet, gazdaságtörténet, politikatörténet, eszmetörténet szemszögéből közelítette meg, elemezte a témát. A fiatal kutatók nagyfokú specializációt igénylő munkát végeztek. Rendkívül izgalmas nemzetközi szempontból is a projekt, mert Bizánc régészeti kutatásában az apró tárgyak vizsgálata általában háttérbe szorul, vagy éppenséggel mellőzik. A kutatók többnyire a korabeli grandiózus építészettel, a művészettörténettel, néha egy-egy kiemelkedő ékszerrel foglalkoznak, nem pedig a mindennapokkal. Ezért adtuk a konferenciának egy bizánci provincia mindennapjai alcímet" - emelte ki Bálint Csanád.

Bollók Ádám előadása az i.e. 64-ben Pompeius római hadvezér által alapított Syria provincia, majd az i.sz. 2. században létesített Arabia Petraea tartomány gazdaságát elemezte. Az i.e. 1. században a tengerparti sáv sivatagos és félsivatagos területein robbanásszerű fejlődésnek indult a településhálózat, ám nem lehet tudni, hogy ezt a folyamatot a kedvező gazdasági környezet segítette-e inkább elő, vagy az éghajlatváltozás. A birodalom peremvidékén specializált mezőgazdasági termelés alakult ki, lakosai elsősorban olajbogyót, szőlőt, gabonát termesztettek. A korai szakaszban még nem számítottak jelentős exportőrnek, Róma olívaolaj- és borigényét elsősorban Hispániából elégítette ki.

A térség gazdasági szerepe a 4. században változott meg, amikor Nagy Konstantin 324-ben Byzantiumot választotta székhelyéül. A birodalom 390-ben történő kettéválása után Konstantinápoly ellátását meg kellett oldani, a régészeti leletek tanúsága szerint a késő római időben e feladatban a szíriai térség komoly szerepet vállalt magára. A szíriai amforák azonban a meditteráneum egész térségéből kerültek elő, arról vallva, hogy a közel-keleti olívaolaj-export távoli vidékekre, így Galliába is eljutott.

Csiky Gergely numizmatikai leletek alapján gazdaságtörténeti áttekintést adott. "A korabeli pénzforgalomra és a gazdaságra lehet következtetni numizmatikai leletek alapján, de a pénzérmék az állami ideológiát is tükrözték" - fogalmazott a kutató, aki két szíriai múzeumban másfélszáz késő antik és kora muszlimkori érmét tanulmányozott. Ezek méretváltozása, az aprópénzek elértéktelenedése sokat elárult a gazdaság ingadozásairól. Bíró Ádám a "fényekről és árnyakról" tartott előadásában a sziklasírokból előkerült 200 mécses alapján a korabeli teológiai vitákat elemezte.

Merva Szabina a szíriai temetkezésekben talált kerámiatárgyak kapcsán egyebek közt a korabeli kereskedelemről is beszélt. Mint rámutatott, régészeti leletek és írásos dokumentumok tanúskodnak a tengeren, folyón és szárazföldön lebonyolított kereskedelemről. A korabeli jogi szabályozások alapján a tengeri szállításokat április 13-a és október 15-e között bonyolították, és Konstantinápolyig 13-20 nap volt a menetidő. Egy 12 méter széles, 25 méter hosszú hajó félezer amforát, díszkerámiát és kisebb mértékben asztali edényeket szállított.