Németország egységben - lépésről-lépésre

Az egység ellenzői

Hat héttel a fal leomlása előtt Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár találkozott a Kremlben. Közös volt bennük, hogy mindkettőjüket összekötötte a náci Harmadik Birodalom ellen vívott háború: Thatcher szülővárosát két tucat alkalommal bombázta a Luftwaffe, míg Gorbacsovban kitörölhetetlen emlékeket hagytak a nélkülözések, a tömeggyilkosságok miatti bujkálások.

1989 őszén minden hétfőn több ezer ember vonult az utcára Lipcsében, miközben hatezer NDK-s polgár vert sátrat a prágai és varsói nyugat-német nagykövetség előtt, ahol a kivándorlásukért tüntettek. Ezek a képsorok végül az egész világot bejárták , majd Thatcher és Gorbacsov fejében szöget ütött a gondolat: Németország komoly változások elé néz a közeljövőben. A kérdés sokáig az volt, hogy kettejük között ki volt az első, aki felvetette Kelet-és Nyugat-Németország egyesítését.

Thatcher jelentette ki először: "Az egyesített Németország ellen foglalok állást", majd a francia köztársasági elnökre, Francois Mitterandra célzott, amikor azt mondta, hogy "van egy másik nyugati vezető", aki osztja véleményét, ráadásul egész Nyugat-Európa az ő oldalán van. Ezt a NATO közleményben utasította vissza, amelyet a maga módján a brit miniszterelnök is megerősített. Ahogy Kelet-Németország kezdett a szakadék szélére sodródni, már az egyesítést ellenzők tábora között sem volt akkora összhang, s ennek meglehetősen kevésszer adtak hangot. Ezek egyike Jicák Samir izraeli miniszterelnök volt, aki azért tartott a két országrész egyesítésétől, mivel szerinte az újra a zsidók kiirtását hozná magával. A zárt ajtók mögött azonban a nyugati vezetők igyekezték megnyugtatni az NSZK-s vezetőket: nem engedik - mondták - hogy Kelet-Németország összeomoljon.

Az európai vezetők körében tartotta magát az a nézet, hogy nem kellene 1995 előtt megvalósítani az egyesítést, sőt, inkább egy későbbi céldátum lenne a helyénvaló - már ha ez egyáltalán lehetséges. Az NSZK és az NDK a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti határvonal két legfontosabb állama volt: ezen a ponton kilenc ország mintegy másfél millió katonája nézett egymással farkasszemet, ráadásul mindkét ország rendelkezett atomfegyverekkel. Egyik ország sem rendelkezhetett szabadon határai felett a szövetségesek jóváhagyása nélkül, nem dönthettek szabadon az egyesítésről sem, sőt, a Szovjetunió jogot formálhatott arra, hogy Nyugat-Németországgal szemben, vagy akár nemzetközi szinten maga képviselje csatlósállama érdekeit.

Thatcher megvetette a Szovjetuniót, ugyanakkor leszögezte, az lenne a kívánatos, ha a szovjet csapatok a lehető legtovább maradnának a keletnémet határokon: "A Szovjetunióra mint az egységes Németország elleni ellensúlyra van szükségünk". Az Egyesült Államok nyíltan kiállt az egyesített Németország NATO-tagsága mellett, mondván, az így létrejött államalakulatnak semmi esetre sem szabadna semlegesnek maradnia, míg 1990. április 9-én az egyik bonni tisztségviselő Moszkvában kijelentette: országa biztonságra törekszik, de ezt nem a Szovjetunió kárára akarják elérni.

A most bemutatott dokumentumokból az is kiderült, hogy a német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher saját életét is kockáztatta a német egység megteremtése érdekében. A berlini fal leomlása előtt Helmut Kohl kancellár arra figyelmeztette amerikai partnereit, hogy a szívbeteg Genscher talán már a következő parlamenti választást sem fogja megélni; a külügyér legtöbbet utazásai során szenvedett, egyszer egy találkozóját is lemondta, majd katonai kórházba szállították.

1. Az egység ellenzői
2. Az első lépések
3. A káosz ellen az egység a megoldás
4. A 23. paragrafus

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai