A művészetet is elérte a tradicionális értékeket védő törökök haragja

2010. október 1. 11:07

Több tucat, botokkal és paprika sprayjel felszerelkezett vandál szállta meg Isztambul utcáit, s galériáról galériára járva inzultálták az utcákon várakozó látogatókat, akik a kiállítóhelyek egy időben történt megnyitásának alkalmából érkeztek a város különféle pontjaira.

Korábban

„Ti nem akartok minket, mi se titeket” – idézte fel az egyik támadó szavait Richard Dikbas művész, aki fejsérüléssel került kórházba. Az akció féltucatnyi tagját állították eddig elő, de még tart az ügy felgöngyölítése. Az ilyen támadások ritka jelenségnek számítanak a viszonylag alacsony bűnelkövetési statisztikának örvendő kis-ázsiai országban, amely régóta ugyanazzal a problémákkal küzd: a társadalom alacsony státusú, szegény állampolgárai és a gazdagok, a modern és a tradicionális, a szekuláris és a muzulmán, valamint a demokrácia és az autokrácia közötti kibékíthetetlen ellentétekkel.

A Tophane körzetben elkövetett támadások a múlt legsötétebb fejezeteit juttatják a török nép eszébe, amely megakadályozta az országot a modernizáció útján való elindulástól. „Az elkövetők egy régi, elcsépelt játékot űznek. Nem kérünk a provokációból, sem a törvénytelen viselkedésnek ebből a fajtájából” – jelentette ki Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök.

Tophane a Boszporusz-szoros mellett húzódik, így az európai és ázsiai kontinenst, valamint két, egymással diametrálisan szembenálló kultúrát vág ketté: az egyik oldalon imához készülő, szakállas és fátylat viselő muzulmánok, míg a másikon művészek és műgyűjtők állnak, akik a több mint tíz itt fellelhető galéria életét irányítják. A kiállítóterek száma évről évre nő Tophane-ban, Isztambul egyik legrégibb körzetében, amelyeket egyre inkább nemzetközi mecénások tartanak fenn.

„Számtalan cigány, Délkelet-Európából érkezett bevándorló, olasz és görög szomszédunk volt fiatalkoromban” – mondta el az egyik itteni hotel menedzsere. „Iskoláskorunkban át kellett lépnünk az ajtónk előtt fekvő részegeket, ezért ezek az emberek nem jelentenek újdonságát Törökországban. Tudtuk, hogyan kell velük együtt élni, de az elit körében soha nem volt ekkora intolerancia, mint ma” – tette hozzá.

Sok lakó panaszkodik a galériákban tapasztalható alkoholfogyasztás miatt (az iszlám ezt szigorúan tiltja híveinek), miközben az iszlamista kormányt a keményvonalas szekularisták – a katonaság és a legfőbb bírák – támadják. „Csatatérhez tudnám hasonlítani az eseményeket. Folyamatosan verték az embereket” – mondta el Dikbas, aki szerint a támadások az 1955-ös, a görög kisebbség ellen elkövetett rajtaütésekre hasonlítottak.

A művészek között tartja magát az a nézet, hogy politikai szélsőségesek indították el a lavinát, akiknek ezzel a törökök megosztása, illetve radikalizálása volt a céljuk. Yesim Turanli, a Pi Artworks galéria tulajdonosa elmondta, hogy sok olyan lakó volt, aki szolidaritását fejezte ki irántuk; a művésztársadalom a közeljövőben a művészetekről úgy kíván beszélgetéseket kezdeményezni, amely a „szomszédok” közötti harmóniát hangsúlyozza.

A támadásokat elszenvedett galériákat Ertugrul Gunay kultuszminiszter is meglátogatta, majd büntetéseket helyezett kilátásba az elkövetőknek, de nyilatkozatával egyúttal igyekezett semleges álláspontra helyezkedni: „Senki sem erőltetheti rá egy tradicionális anatóliai falu szokásait Isztambulra, de ugyanúgy senkinek sem áll jogában más emberek hagyományait és szokásait kikezdeni.”

Az országban továbbra is kimeríti a bűn fogalmát a Török Köztársaság alapítója, Musztafa Kemal Atatürk emlékezetének meggyalázása, a jog azonban kevésbé szigorú a gyakorlatban, mint az korábban volt. A Galeri Non kirakatában látható Atatürk-szobor például szárnyaszegett angyalként ábrázolja az államalapítót, rajta a következő felirattal: „Nem én voltam. Ti csináltátok.”