Elfeledett ókori vízvezetéket találtak

A földalatti hálózat bejáratát egy elhagyatott 13. század templomban, a Bracciano-tó partján fedezték fel. A helyszín vizsgálata során kiderült, hogy a vulkanikus kőzeten átszűrődött víz földalatti grottákban gyűlik össze, innen jut el alagutakon a föld alatt futó vízvezetékbe, amely az Aqua Traianába torkollik, az pedig a fővárosba szállított ivóvizet. Évszázadokkal később az első Vatikánt is innen látták el, amikor a városlakók felvették a kereszténységet. A földalatti hálózatot, amelybe hatalmas fügefák gyökerei lógnak bele, Edward és Michael O'Neill dokumentumfilmesek és amatőr régészek fedezték fel, akik Róma ókori vízvezetékeiről forgattak.



A két kutató megkereste a Bolognai Egyetem vízmérnökét, Lorenzo Quilici professzort is, aki megerősítette: az építmény római, nem pedig középkori, mint azt korábban hitték. A kutatók szerint erre utal, hogy a falakban a téglák gyémánt alakban vannak berakva, amely jellemző volt a római építészetre.

A földalatti labirintus azért is lehetett évszázadokig ismeretlen a kutatók számára, mert teljesen víz alatt volt, és csak Bracciano modern infrastruktúrájának kiépítésekor vált elérhetővé. Ekkor derült ki, hogy a földalatti építmény tetejét az egyiptomi kék nevű festék ékesítette. "Az egyiptomi kék alkalmazása, amely igen drága színezőanyag volt, arra utal, hogy ez császári beruházás volt" - vélekedett Edward O'Neill, aki szerint nem közönséges grottákról, hanem nimfaszentélyről (nymphaeumról) van szó.

A kutatók emellett azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az építményt i.sz. 109-ben maga Traianus avatta fel: a császár ugyanis az akkori feljegyzések szerint ebben az évben járt a térségben. A kutatók szerint az egykori uralkodó egy pénzt is veretett erre a különleges alkalomra, amely a bejáratot, és a vízi istenségeket ábrázolja.

Az Aqua Traiana egyike volt annak a 11 nagy vízvezetéknek, amelyeknek 500 kilométeres hálózata az ókori Rómát táplálta. Ez az aquaeductus a vulkanikus eredetű Braccianói-tó körüli források vízét vezette délre, és a nyugati Janiculum dombnál érte el a fővárost, ahol négy malom vízkerekeit hajtva a római kenyérellátást biztosította. A középkorban a vezeték tönkrement, de 1612-ben V. Pál pápa rendbe hozatta és attól fogva Acqua Paola (olasz nyelvű, az egyházfőre utaló) néven a terjeszkedő Vatikán körüli térséget látta el vízzel.

V. Pál azonban nem terelhette ebbe a vezetékbe a Virágok Madonnája kápolna alatti alagútrendszer vizét, mert - mint a két filmes által a Vatikánban felfedezett dokumentumból kitűnik - az akkor már egy hercegi birtok része volt. Ezért a pápa úgy rendelkezett, hogy a vizet közvetlenül a Braccianói-tóból nyerjék ki, így annak minősége jóval gyengébb volt. "Ha valami nem igazán megfelelő, Rómában mind a mai napig az a szólás járja, hogy 'annyira jó, mint az Acqua Paolina vize'" - jegyezte meg Edward O'Neill, aki bízik abban, hogy sikerül pénzt szereznie az ókori vízrendszer alaposabb feltárásához.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős