Közös nyelvről álmodott az eszperantó atyja

Jiddis helyett eszperantó

Zamenhof 1859. december 15-én született az akkor Oroszországhoz tartozó Bialystokban. Zsidó családból származott, amely otthon egyaránt használta az orosz, a jiddis és a lengyel nyelvet, apja idegen nyelveket tanított és tankönyveket írt. A városban öt nemzetiség - lengyel, zsidó, orosz, német és fehérorosz - élt állandó nacionalista, antiszemita forrongás közepette. Zamenhof úgy vélte, mindez a meg nem értésből, az pedig a közös nyelv hiányából fakad. Ekkor született meg fejében a mesterséges nyelv gondolata, amely a különböző nemzetiségű és vallású emberek között szolgálna semleges közvetítő eszközként.

Zamenhof az orvosi egyetemet Varsóban és Moszkvában végezte, ezután főként a lengyel fővárosban praktizált a szegény zsidók között. Idővel a lengyel, a jiddis és az orosz nyelv mellett elsajátította a németet, a franciát, a latint, a görögöt, a hébert és az angolt, érdeklődött az olasz, a spanyol és a litván iránt is. Gimnazistaként alkotta első műnyelvét, amely azonban számos elődjéhez hasonlóan a bonyolult nyelvtan miatt életképtelennek bizonyult.

Zamenhof idővel arra a (helytálló) következtetésre jutott, hogy a nemzetközi nyelvnek egyszerű nyelvtan kell, a szavak új jelentéseit inkább toldalékok révén kell létrehozni. Egy ideig foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon konstruál nyelvet, aztán ugyanezt egy halott nyelv alapján képzelte el, majd a milliók által beszélt jiddist akarta egyetemessé tenni, de elvetette ötleteit, mert úgy vélte: az új nyelvnek mindentől és mindenkitől semlegesnek kell lennie. 1878-ra készen állt tervezete, amely azonban támogatók híján csak 1887-ben jelent meg.

A Lingvo internacia. Antauparolo kaj plena lernolibro (Nemzetközi nyelv. Előszó és teljes tankönyv) végül leendő apósa pénzén látott napvilágot Varsóban, orosz nyelven. A szerző a Doktoro Esperanto (Reménykedő Doktor) álnév mögé rejtőzött - innen ered a nyelv eszperantó elnevezése. A siker azonnali és elsöprő volt - külföldön, a gyanakvó cári kormányzat ugyanis a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette.

Az eszperantó gyorsan terjedt, először szláv nyelvterületen, majd Európában és később Amerikában is, számtalan emberbarát, tudós, nyelvész csatlakozott a mozgalomhoz. 1889-ben megjelent az első eszperantó újság, 1903-ban megalakult az Eszperantó Világszövetség, amelynek jelenleg 113 ország a tagja. (Az eszperantó "javított", de jóval kevésbé népszerű és elterjedt változata az ido.)

1. Jiddis helyett eszperantó
2. A homaranismo népszerűsítője

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai