Veszélyben a háborús pusztítás berlini mementója

A Vilmos császár emléktemplomot Franz Schwechten tervezte és 1891 és 1895 között épült II. Vilmos, I. Vilmos unokája utasítására. Eredetileg latinkereszt formában épült, de 1943. november 22-e éjszakáján bombatalálatot kapott, és ma már csak az egyik tornya áll.

Később, 1961-ben újjáépítették és az új épület egy hatszögletű vasbeton templom lett, melynek tervezője Egon Eiermann volt. A város nyugati felében álló különleges templom egyben a kommunizmus elleni küzdelem szimbóluma is lett. A németek a megmaradt tornyot csak "Szuvasfognak" (der Hohle Zahn) nevezik.

A neogótikus homlokzat azonban mostanra olyan rossz állapotba került, hogy annak minimális állagmegóvásához is legalább négymillió euróra lenne szükség, különben bezárhatják az épületet. A vezető turistalátványosságok között szereplő templom a városvezetés szerint a környező forgalom növekedésének köszönhetően került ilyen rossz állapotba.

Az épületet gondozó testület vezetője, Wolfgang Kuhla szerint a szuvasfog Berlin szimbóluma, és ezért megóvása nagyon fontos mindenki számára. A tervezett munkálatokra eddig félmillió eurót sikerült összegyűjteni, ám ez még úgy is kevés, hogy a városvezetés is jelezte: másfélmillió euróval segítik a munkálatokat. Az utóbbi gesztust igen sokan kritizálták: egyesek szerint ugyanis a szociáldemokrata-baloldali koalíció szándékosan nem segíti a beruházás sikerét.

Az egyházi illetékesek ezért a maradék összeg előteremtésére a szövetségi kormányzat és a civilek segítségét szeretnék. Az ötlet már most is támogatókra talált: egy bevásárlólánc a Spree folyón rendezett gumikacsa-úsztató versennyel keltette fel az érdeklődést az ügy iránt, míg több berlini művész adta át alkotását egy aukcióra, és az onnan befolyt összeget a templom rekonstrukciójára fordítják majd. Külön érdekesség, hogy az első magánadományozó az angol királyi légierő egykori pilótája, Charles Gray volt, aki több Berlin feletti berepülésben is részt vett a második világháború során.