Charles de Gaulle-t meg kellett volna ölni

Charles de Gaulle-t meg kellett volna ölni – állítja ma is az a magyar férfi, aki 1962-ben részt vett a francia elnök elleni sikertelen merényletben. A Franciaországban élő Marton Lajos megerősítette véleményét, hogy a néhai tábornok elárulta nemzetét, és a kommunizmus egyik legnagyobb támogatója volt.

"1962 augusztus 22-én, este nyolc óra tíz perckor vártunk a De Gaulle-t szállító autókonvojra a Petit-Clamart-nál lévő útkereszteződésben. Tizenketten voltunk, s legalább száz golyót lőttünk ki, amikor az elnök autója odaért. Nekem egy Thompson típusú amerikai géppisztolyom volt, utólag ki is derült, hogy a jobb hátsó kereket én lyukasztottam ki. De Gaulle azonban megmenekült, az autója továbbment” – így emlékszik vissza a ma 71 éves Marton Lajos azokra a percekre, amikor megpróbálták megölni a "francia nemzeti érdeket feladóját, a világkommunizmus egyik legnagyobb támogatóját”.

Az 1931-ben született férfi Kőszegen érettségizett, majd katonatiszt lett. 1956-ban hadnagyi rangban, de őrnagyi beosztásban dolgozott, amikor kitört a forradalom. Mint elmesélte, az első percektől kezdve a forradalmárok közé állt, azután jött a menekülés. December 10-én érkezett Franciaországba, ahol a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetségének tagja lett, s került kapcsolatba a "nemzeti érzelmű franciákkal, köztük katonatisztekkel”. Nem sokkal később a negyedik francia köztársaság története véget ért, a tisztjei támogatását élvező De Gaulle beköltözött az Élysée-palotába.

Az Algéria megtartására felesküdött szélsőséges OAS-tisztek azt hitték, Franciaország "visszatér az útra”, amelyet megálmodtak. Nem ez történt. Mint Marton elmondta – illetve Franciaországban tegnap bemutatott könyvében megírta –, "De Gaulle elnökként már más irányba terelte kormányát, így a katonákban ismét felmerültek az 1958-ban egyszer már elkészített tervek a hatalomátvételről”.

1961 szeptemberében próbáltak először megszabadulni az elnöktől. Felrobbantották volna a Párizsból lakhelyére, Colombey-les-deux-Eglises-be tartó elnök autóját, ám a konvoj más úton ment, mint számították. Marton saját bevallása szerint ebben az akcióban nem vett részt, ám az OAS tovább szervezkedett, kapcsolatba lépett minden számításba jöhető emberrel. Így keresték meg őt is, aki 1962 márciusában, az első egyeztetésen meglepetten fedezte fel, hogy az egykori mérnök-alezredes, Jean-Marie Bastien-Thiry alakuló "csapatában” még két magyar volt: Sári Gyula és Varga László. Előbbi az idegenlégióval megjárta már Indokínát és Algériát, 1956-ban pedig Franciaországból utazott Magyarországra harcolni.

A ’42-ben született Varga viszont Martonhoz hasonlóan a forradalom után disszidált. A titokzatos informátor Bastien-Thiry és csoportja ’62 márciusa és augusztusa között számtalan alkalommal várta már csőre töltött fegyverekkel De Gaulle autóját, az elnök konvoja azonban mindig más úton haladt. Ezután azonban nagy segítséget kaptak: az elnök környezetéből szereztek információt az államfő útvonaláról. A titkos informátor személyét hosszú évekig homály fedte, mígnem Marton most megnevezte: Jacques Cantelaube rendőrtábornokról, De Gaulle közvetlen biztonsági szolgálatának vezetőjéről van szó.

Az egykori magyar merénylő szerint ez a név nagyon szűk körben már elhangzott, "Cantelaube a három OAS-tiszt mellett nekem engedélyezte, hogy halála után beszámoljak szerepéről” – mesélte Marton. Az információ pontos volt, a merényletet végrehajtották – De Gaulle mégis életben maradt. "A fegyverek régiek voltak, sötét is volt, nem céloztunk pontosan” – emlékszik vissza a merénylő, megerősítve: az elnököt nem megállítani, megölni akarták. Szerinte nem igaz, hogy az államfő sofőrjének bravúrján múlt a "siker”. Elhajtott ugyan a kilyukasztott kerekekkel, "ám azért nyílegyenes úton ez nem volt annyira nagy tett”. A merényletnek egyébként egyetlen közvetett áldozata volt: amikor a colombey-les-deux-eglisesi csendőrfőnök megtudta, mi történt, szívrohamot kapott.

A támadás után a merénylők szétszóródtak, néhány héten belül azonban nagy részüket elfogták. Egyedül Martonnak sikerült egy évig bujkálnia, de 1963 szeptemberében már őt is letartóztatták. Addigra lezajlott a tárgyalás is – megannyi, köztük rá is kimondott halálbüntetéssel. Ezt azonban csak Bastien-Thiry esetében hajtották végre (1963. március 11-én – mint mondják, Franciaország utolsó politikai kivégzésén), a többiek ítéletét életfogytiglanra módosították. Marton perét elfogása után megismételték: akkor húsz év börtönt kapott. Ebből négy évet és öt hónapot töltött le – 1968 március 22-én elnöki kegyelemmel szabadult, majd június közepén a parlament is amnesztiát hirdetett. Semmit sem bántam meg Azóta is Franciaországban él, sőt miután ottani nőt vett feleségül (három gyerekük van), 1980-ban megkapta az állampolgárságot is.

Marton Lajos saját bevallása szerint semmit sem bánt meg. "Ha az elmúlt 40 évben Franciaország nem abba az irányba haladt volna, mint tette, azt mondanám, hogy sajnálom. De nem ez történt” – magyarázza. A kérdést – meséli – feltették neki a francia biztonsági szolgálat emberei is, amikor állampolgárságért folyamodott, s saját bevallása szerint akkor is nemet mondott. "Ennek dacára támogatták a kérelmemet. Azt mondták, a francia történelem részese lettem, s csak a jövő dönti el, helyesen cselekedtem-e” – mondta.

Arról, hogy azután mégis éppen De Gaulle-nak köszönhette szabadulását, csak annyit mondott, ez sosem okozott számára lelkiis-meret-furdalást. "Ha kértem volna tőle, az meghasonlás lett volna. De nem kértem, volt tábornokok sürgették, amikor az európai baloldal kezdett előretörni, amikor már érezni lehetett az utcai lázongások előszelét” – meséli. Neki amúgy meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzetért De Gaulle hibáztatható. "Elárulta nemzetét, ráadásul a kommunizmus terjedésének egyik legnagyobb támogatója volt Roosevelt mellett” – hangoztatja. Felidézi például, hogy a néhai tábornok 1944-ben, "miközben Hitler jóformán már emlékiratait kezdhette volna írni”, elment Moszkvába, s szövetséget kötött Sztálinnal. "Ezért, az ilyenekért, Charles de Gaulle-t meg kellett volna ölni” – állítja ma is Marton Lajos.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái