Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
2020. március 4. 16:57 Múlt-kor
Korábban
Milyen lehetőségek voltak a tisztálkodásra?
Az alapok tehát megvoltak – a kérdés azonban az, valóban követték-e az emberek az orvosok tanácsait. A források alapján kijelenthető, hogy a tehetősebb emberek nem csupán rendszeresen mosakodtak, de sok pénzt költöttek arra, hogy luxusélménnyé tegyék a fürdést – a megszokott, hamuzsírból előállított szappant például igen drága illatos olajokkal egészítették ki.
Habár Anglia egyik legkevésbé szépemlékű uralkodójaként tartják számon, Földnélküli János király (ur. 1199-1216) illatára biztosan nem lehetett panasz: útjaira is fürdőkádat vitt magával, külön fürdetőszolgát tartott, és egy alkalommal fél év alatt tíz fürdőt is vett.
A későbbi angol uralkodóknak még szofisztikáltabb lehetőségek álltak rendelkezésére: 1351-ben III. Eduárd király csapokat szereltetett westminsteri fürdőjébe, amelyek egyikéből hideg, a másikból meleg víz folyt.
Habár az efféle luxust csak a leggazdagabb udvarok engedhették meg maguknak, a legszegényebb háztartások kivételével mindenhol tartottak legalább egy fa kádat, amelybe a tűz fölött melegített fürdővizet önthettek, illetve kézmosáshoz használt kancsót.
Az 1350-ben elhunyt Robert Oldham, egy tehetősebb oxfordshire-i jobbágy például a fennmaradt jegyzék szerint igen kevés tulajdonnal rendelkezett, azonban házában két kád és négy kancsó is volt.
Nem is volt azonban kötelező feltétlenül otthon fürödni: a városlakók megengedhették maguknak akár azt is, hogy a nyilvános fürdőbe látogassanak.
Alexander Neckham angol teológus, aki az 1170-es években Párizsban élt, arra panaszkodott, hogy reggelente gyakran az utcáról behallatszó kiáltásokra ébredt, amelyek azt harsogták, „a fürdők forrók!” Néhány évtizeddel később Párizsban már legalább 32 nyilvános fürdő működött.
Nyaranta sokan fürödtek a folyókban és tavakban – sajnos sok esetben csak a fulladásos halálesetek miatt maradtak fenn feljegyzések e szokásról, főként Angliában. 1269 áprilisában például a 12 éves John White „levetette ruháit és belépett egy bizonyos folyamba fürdeni (…) szerencsétlen módon megfulladt.”
A Temze számos fürdőző életét követelte a 14. század folyamán, köztük Robert de Leyre-ét, aki „kiment a rakpartra és bement a folyóba fürdeni. Senki sem volt jelen, és baleset folytán megfulladt.” A város egyik piacánál később egy tízéves fiú fulladt bele egy vályúba, miközben evés után kezét és tálját mosta.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Múlt-kor magazin 2018. különszám
- Hitler és a nők
- Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
- Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
- Petőfi halála és a túlélés költői
- Kádár János és az ő Piroskája
- A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
- Vágy és vezeklés
- Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
- Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
- Máig nem heverte ki teljesen a spanyol nép a polgárháborút 17:05
- Szinte egész életét a humanitárius tevékenységnek szentelte id. Antall József 13:35
- Évszázadok nyomában – Olaszország történelmi látnivalói 13:25
- Néhány rendtársa szerint az ördögtől kapta látomásait Ávilai Szent Teréz 11:20
- A gyógynövényektől a penészen át a higiénikus sebellátásig 09:05
- Tiltott szernek számít az agárversenyeken a népszerű potencianövelő tegnap
- Visszautasította a nemesi címet a szerénységéről híres Röntgen tegnap
- Bordélyház is szolgált az amiens-i német börtön foglyainak menedékéül tegnap