2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Világító szökőkút és gázlámpák: fényárban úszó Városliget

2021. október 18. 09:25

A nagyvárosi élet más ritmusban zajlott 150 évvel ezelőtt, mint napjainkban. Esténként elcsendesedett a főváros, éjszaka kevesen merészkedtek ki az utcákra, mert ekkor még nem épült ki a maihoz hasonló közvilágítási rendszer. Az olajmécseseket az 1860-as években kezdték felváltani a forgalmasabb utcákon gázlámpákkal, de a közterek és a parkok világítása még nem volt megoldott, ezért a sötétségbe burkolózó Városliget legtöbb intézménye ősztől tavaszig zárva tartott.

A közvilágítást az 1885-ös kiállítás területén elektromos ívlámpákkal biztosították, amelyek egyenként tucatnyi gázlámpának megfelelő erősségű fényt adtak. A soros kapcsolású ívlámpákhoz az oszlopokra erősített, magasban futó rézvezetéken érkezett az egyenáram a Liget szélén felállított ideiglenes áramfejlesztőből. Technikatörténeti érdekesség, hogy amíg a szabadtéri világításhoz egyenáramot és ívlámpákat használtak, a pavilonok belső megvilágítását váltóárammal és izzólámpákkal oldották meg. A váltóáramot szolgáltató villanygépet a hazai gépek kiállítási csarnokában helyezték el. Innen szolgáltatták az áramot a többi kiállítási csarnoknak a kiállításon bemutatott, világszenzációnak számító új magyar találmány, a transzformátor segítségével.

Amikor az országos kiállítás 1885 őszén bezárt, az elektromos lámpákat is leszerelték. A Liget sétaútjai esténként ismét sötétségbe borultak, kivéve az Állatkert környékét és a Stefánia utat. A Városliget legforgalmasabb útvonalain a főváros egész területén használt gázkandeláberekkel biztosították az éjszakai világítást. Ebben az időben a Városliget esti képéhez hozzátartoztak a munkájukat végző lámpagyújtogatók.

Az 1896-as millenniumi kiállítás idején – hasonlóan az 1885-ös országos kiállításhoz – ismét elektromos lámpák fényében ragyogott fél éven át esténként a Városliget. A közvilágítás technológiája sokat fejlődött egy évtized alatt, ekkor már jóval nagyobb területet tudtak megvilágítani, és a lámpák fénye is erősebb volt: története során először úszott valóságos fényárban szinte az egész Városliget. Az elektromos díszkivilágítás vonzereje is hozzájárult a máig abszolút rekordot jelentő, ötmilliós látogatói számhoz.

A millenniumi kiállítás egyik szenzációja a színes elektromos lámpákkal megvilágított szökőkút volt az Iparcsarnok előtti korzón. A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútja Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Vízmedencéje 700 négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár négyemeletnyi magasságba tört fel. Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves Országos Kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A szökőkút megvilágítását az elektromos térvilágításhoz hasonlóan a Ganz és Tsa. Részvénytársaság működtette.

Az Ős–Budavára mulatónegyedben akkor pezsdült fel igazán az élet, amikor a szomszédos kiállítás esténként bezárt, a komplexum vonzerejét káprázatos villanyvilágítással igyekeztek fokozni. Ős–Budavárában nem takarékoskodtak a villanyfénnyel, a mulatónegyedet valósággal behálózták a légvezetékek: a sétányokon, a történelmi hangulatú utcácskákon mindenütt feltűntek az oszlopokra helyezett, tejüveg burkolatú ívlámpák.

A közvilágítás a 19. században háromféle energiaforrásra épült, amelyeket egymást követően, az új technikák elterjedésének ütemében, évtizedes eltérésekkel vezettek be: elsőként a növényi és ásványi olaj, ezt követően a városi- és földgáz, végül az elektromosság előbb egyen-, majd váltóáram formájában. Mivel a korábban kiépített rendszereket – pénzügyi okokból –, csak fokozatosan volt képes a városvezetés lecserélni, még az 1910-es években is egyszerre szolgálta a három különböző világítóanyag Budapest közvilágítását. Volt olyan utca, ahol még olajlámpások pislákoltak, miközben egyes belvárosi részeken már villanyfény ragyogott. A Városligetet ebben az időben gázkandeláberek világították be, és amikor a legforgalmasabb pontokon elektromos társaik is megjelentek, vegyes világítási rendszer alakult ki.

Természetesen a Városligetnek nem minden pontja igényelt egyforma megvilágítást. Az 1870-es évektől, a Budapesti Korcsolyázó Egylet megalakulásától kezdve különleges kihívást jelentett a Városligeti-tavon kialakított korcsolyapálya megvilágítása, amely a téli estéken, a sötétedés után népesült be igazán. Az első években petróleummal és magnéziumfáklyákkal próbálták megoldani a tó jegének megvilágítását. Az eredménnyel senki nem volt elégedett, kivéve a jótékony félhomály előnyeit élvező szerelmespárokat.

Az egylet vezetése a villanyvilágítás mielőbbi bevezetése mellett döntött. Az első évek tapasztalatairól a Vasárnapi Újság tudósítója így számolt be 1884-ben: „Amint a villamos világítási kísérletek pár évvel ezelőtt nálunk is megindultak, a korcsolyaegylet nem késett javára fordítani a közönség körében mindenütt élénk érdeklődést ébresztett villamossági kérdést. Bevezette a villamvilágítást a jégpályára és helyiségeibe, mégpedig a Zipernovszky által módosított szerkezet mellett, s azóta az esténként fölgyújtott lámpák fehér villamfénye s a tükörtiszta jéglapon visszatükröző tündöklése mellett suhannak kóvályogva a korcsolyázó párok tova a sima felületen, mint éjféli villik a hideg észak mélabús regevilágában.”  Amint a szövegből is kiderül, a Korcsolyázó Egylet a világítást nem – az akkor még nem létező – városi hálózatra kapcsolódva, hanem saját áramfejlesztővel oldotta meg.

Az 1920-as évektől a Városligetben évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár gyorsan népszerű lett. A városligeti vásár sajátossága volt, hogy ideiglenes pavilonjait a zárás után minden évben lebontották és a következő évben más formában újjáépítették a központi épület, az Iparcsarnok körül. A korabeli fotók arról tanúskodnak, hogy a térvilágítást a két világháború között az állandó telepítésű gázkandeláberekre alapozták, nem építettek ki a vásár területén egyedi világítási rendszert. Az 1930-as évek közepétől feltűnnek a fotókon a gázkandelábereknél jóval magasabb lámpaoszlopok is. Ezeken erősebb fényt sugárzó elektromos lámpákat helyeztek el, a fontosabb kiállítási útvonalak megvilágítását vegyes rendszerrel oldották meg. 

A BNV látogatói elől eleinte igyekeztek eltakarni a romos Sió tündér regéje szökőkutat, ám a  főváros néhány vásári szezon után úgy döntött, hogy újra működésbe hozza az egykori látványosságot. A szoborcsoportot 1931-ben helytreállították és korszerű esti díszkivilágítást szereltek a kút köré. Az esténként látványos fényekkel megvilágított, díszes szökőkút, több évtizedes szünet után, ismét gyorsan népszerűvé vált.

A Városliget belső útjait a két világháború közötti időszakban gázkandeláberekkel világították meg. A forgalmas főutak mellé azonban egyre több villanylámpát is elhelyeztek, a jelentős épületek, emlékművek pedig az 1930-as évektől, az újraélesztett világító szökőkúthoz hasonlóan, elektromos díszkivilágítást kaptak. Megkezdődött a városligeti díszkivilágítások újabb korszaka.

A városligeti gázlámpák a II. világháborút követő évtizedekben is zavartalanul működtek.  Hangulatukat így idézi fel egy visszaemlékezés az 1955 havas karácsonyán tett esti sétáról: „A Városliget közelében laktunk, hamar kiértünk a Ligetbe. Már szürkült. A lámpagyújtogató ekkor járt lámpaoszlopról lámpaoszlopra és hosszú botjával felnyúlva, egy kis kart elfordítva gyújtotta meg az oszlopok tetején a gázlámpák lángját. A hó mindent fehérre festett, és ebbe a fehérségbe simult a lámpák sárga fénye.” A vegyes közvilágítási rendszer részeként egészen az 1970-es évekig szolgálatban maradtak a ligeti sétányok egy részén a meleg, sárga fényt sugárzó gázlámpák. Egy személyes élményeit felidéző környékbeli lakos szerint az utolsó gázlámpa a Hermina (akkor Május 1.) útnak a Liget felőli sarkán még égett 1969 körül, az 1970-es években szerelték le. A Ligetben és környékén átvette az uralmat az elektromos közvilágítás. Néhány rekonstruált, az Állatkert területén elhelyezett gázkandeláber emlékeztet napjainkban a hosszú ideig párhuzamosan működő közvilágítási rendszerek történetére. (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az 1960– 1973 között a Városligetben megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárok különleges esti világítást kaptak,  folytatva a kiállítások ünnepi megvilágításának 19. századig visszanyúló hagyományát.  A korabeli képes levelezőlapon  (jobbra) együtt látható az 1968-as BNV központi reflektor-oszlopa, az üvegfalú, fényekben gazdag kiállítási csarnokok és a látványosan megvilágított szökőkút. Balra, 1970-ben postára adott képeslapon pedig a Millenniumi emlékmű, esti díszkivilágításban (16)A baloldali rajzon jól kivehető, hogy 1893-ban a pálya fölött kifeszített drótkötélre erősítették a korcsolyaünnep résztvevőit megvilágító, erős fényű ívlámpát (balra), a középső képen a jégpályát megvilágító elektromos kandeláberek 1906-ból, jobbra pedig az 1939-es műkorcsolya világbajnokság női győzteséről, az amerikai Megan Taylorról készült fotó, amelyiken jól látható, hogy a világítást a pálya fölé kifeszített vezetékeken függő villanylámpasorokkal oldották meg (10)A millenniumi kiállítás területén kettős közvilágítási rendszer működött, mivel a hétköznapi szolgálatot ellátó gázlámpákat nem szerelték le, hanem esténként azokat is bekapcsolták a lámpagyújtogatók. Közéjük állították fel az erősebb fényű, ezért magasabban elhelyezett elektromos ívlámpák oszlopait (jobboldali kép). A baloldali képen a kiállítás esti korzója a világító szökőkúttal (6)Vajdahunyad vára homlokzatának és belső udvarának éjszakai díszkivilágítása az 1930-as években (14)A Városligeti tó és környéke a millenniumi kiállítás idején, esti kivilágításkor (5)A baloldali képen lámpaoszlopsor a Nagykávéház előtti téren, a középső és jobboldali képen pedig a sétányokat és a szórakozóhelyek szabadtéri teraszait egyaránt megvilágító utcai lámpák (7)Az 1940-es évek elejéről származó képeslap arról tanúskodik, hogy esténként ekkor már fényárban úszott a Hősök tere és a korcsolyacsarnok tó felőli terasza is (15)Katonás rendben sorakozó gázkandeláberek a Vajdahunyadvára bejáratát ábrázoló, 1913-as grafikus képeslapon (balra), jobbra pedig a korábbi felvételekről már ismert, tipikus pesti gázlámpa egyik példánya az Iparcsarnok előtt, 1916-ban készült felvételen (8)Gázkandeláberek az Állatkerti körúton: az Állatkert régi és új bejáratánál (balra és középen) és a vurstli környékén (jobboldali kép). A gázvilágítás máig nem szorult ki teljesen Budapestről. 2010 óta a Fővárosi Állat- és Növénykertben például nyolc, a főváros területén pedig összesen száztizenhat műemlékjellegű gázlámpa világít esténként hangulatos fénnyel (9)A fővárosi utcákon ezerszám látható, jellegzetes vasoszlopra helyezett gázlámpa a zsúfolt Stefániát ábrázoló rajzon (baloldali kép), középen ugyanilyen gázlámpa az ideiglenes jégpálya korcsolyacsarnokának épületét ábrázoló, az 1890-es években készült fotón, jobbra pedig a fővárosi utcák jellegzetes alakja, a lámpagyújtogató (3)A Sió tündér regéje szökőkút 1931-től az 1940-es évek elejéig, a háborús légibombázások kezdetéig szerdánként, a hétvégéken és ünnepnapokon este negyed 9-től háromnegyed 10-ig kivilágítva működött (balra). A jobboldali képen a Műcsarnok előtti szökőkút, amelyet az 1930-as években szintén kivilágítottak esténként (13)Az Andrássy úton a fővárosban elsők között, 1910–11-ben épült ki az elektromos közvilágítás. Ehhez kapcsolódva az 1910-es évektől a Millenniumi emlékmű környékén és az Állatkerti körúton is elhelyeztek elektromos lámpákat, vegyes közvilágítási rendszert alakítva ki. A korabeli képeslapon a  jobb felé mutató nyilak a gázlámpákat, a balra mutató nyilak a magasabb oszopokon elhelyezett elektromos lámpákat jelölik (12)A 20. századi technikai fejlődést demonstráló, mai szemmel kissé komikusnak tűnő robotfigura egy kiállítási pavilon előtt, mellette a 19. század technikáját jelképező gázlámpa (balra), középen egy jellegzetes pesti utcai gázkandeláber, az elé állított mérleggel. Az 1935-ös BNV képeslapján balra, a háttérben egy jóval magasabb lámpaoszlop is látható. Erről a típusról közeli képet is mutatunk: az 1941-es BNV-ről készül fotón az előtérben a magas, feltehetően erősebb fényű elektromos lámpát tartó oszlop, mögötte, a sétány mellett, a már ismert gázkandeláberek (11)Az újonnan épült Városligeti híd gázüzemű, díszes kandelábereinek tetejére villamos ívlámpákat szereltek, hogy a kiállítás főbejárata minél ragyogóbb fényben ússzon. Klösz György 1896-os felvételein jól láthatók a fekete nyilakkal jelölt légvezetékek, amelyekkel a lámpák áramellátását biztosították (4)Az egyik legjelentősebb magyar találmányra, a transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén,  az Országos Általános Kiállításon mutattak be, az egész világ felfigyelt. A technológia annyira új volt, hogy szabadtéri világításhoz a váltóáramot akkor még nem tudták használni. A képeken is láthatóak a csatlakozások, amelyek jól mutatják, hogy a térvilágításhoz a korábbi egyenáramú, soros kapcsolású rendszert alkalmazták (2)A Városligeti-tó és környéke a millenniumi kiállítás idején, esti kivilágításkor (5)Katonás rendben sorakozó gázkandeláberek a Vajdahunyad vára bejáratát ábrázoló, 1913-as grafikus képeslapon (balra), jobbra pedig a korábbi felvételekről már ismert, tipikus pesti gázlámpa egyik példánya az Iparcsarnok előtt, 1916-ban készült felvételen (8)
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár