Páratlan állapotban megmaradt, 18 000 éves kölyökkutya került elő Szibériában

2019. november 28. 18:04 Múlt-kor

A halálakor mindössze két hónapos kölyöknek épen maradt szőrzete, szempillái, nyílhegy formájú tejfogai, de még bársonyos orra is. A tetemre még 2018 nyarán bukkantak Jakutszk városától északkeletre az Ingyigirka folyó mentén lévő fagyott földben, azonban a tudósok DNS-vizsgálattal sem tudják eldönteni továbbra sem, hogy farkasról vagy háziasított ebről van szó.

Korábban

A hím kölyök halálának okára egyelőre nem derült fény, az elmúlt évezredek során a permafroszt által konzervált testhelyzete azonban nem utal fájdalomra.

A Svéd Paleogenetikai Központ (CPG) által végrehajtott első genomszekvenálás eredménye meglepte a tudósokat: nem jutott egyértelmű eredményre azt illetően, vad farkaskölyök vagy háziasított kutyakölyök volt.

Love Dalén, a központ evolúciós genetika professzorának elmondása szerint általában az első szekvenálás eredményéből eldönthető a szóban forgó állat faja, ez esetben azonban nem így történt.

A központ Európa legnagyobb, kutyaféléktől származó genetikai adatbankjával rendelkezik, a kérdés eldöntése azonban további szekvenálást igényel.

A kérdés izgalomban tartja a kölyöktetemet eredetileg vizsgáló orosz kutatócsoportot is. „Ez rendkívül érdekes. Mi van, ha kutya? Alig várjuk a további tesztek eredményeit” – mondta Szergej Fjodorov, az Alkalmazott Ökölógia Északi Intézetének munkatársa, aki az itt látható képeket készítette.

A szürke farkasok és az ember által háziasított kutyák genetikai különválását illetően a tudománynak korántsem sikerült egyelőre pontos időt megállapítania, a legtöbb feltételezés szerint valamikor 15 000-40 000 éve történhetett.

Elképzelhető az is, hogy a vizsgált kölyöktetem nem illeszkedik „tisztán” egyik fajba sem, hanem egy átmeneti állapotot tükröz a farkas és a kutya között.

Az orosz kutatócsoport Dogor névre keresztelte a kölyköt, ami jakut nyelven annyit tesz, „barát”, ám angolul értelmezhető a „Dog, or...?” („kutya, avagy...?”) kérdésként is.