Magyar állampolgárok, idősek és gyermekek is voltak a kamenyec-podolszkiji mészárlás áldozatai közt
2019. augusztus 27. 13:12 MTI
78 éve, 1941. augusztus 27-28-án történt a holokauszt első tömegmészárlása: a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a ma Ukrajnához tartozó Kamjanec-Pogyilszkij - akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij - közelében mintegy 23 600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg a német SS-csapatok.
Korábban
„Ne aggódjon, marad még elég zsidó a világon” – „nyugtatta” meg egy német tiszt a Kamenyec-Podolszkijon átvonuló magyar katonai konvoj munkaszolgálatos zsidó sofőrjeit, miután sírva fakadtak az eléjük táruló látványtól. Az ukrán város melletti erdőben meztelenre vetkőztetett hullák ezrei hevertek a többségében maguk az áldozatok által előre kiásott gödrökben.
A sofőrök – akiket szintén kérdőre vontak, de a magyar katonák, azt hazudva, hogy nem zsidók, megmentették őket – nem tudhatták, hogy a holokauszt történetének első olyan tömegmészárlásának szemtanúi, ahol az áldozatok száma meghaladja a tízezret.
A magyarországi zsidók száma (a kikeresztelkedettekkel együtt) 1941-ben megközelítette a 800 ezret, a trianoni határok között mintegy 480 ezren, a visszakerült felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján 320 ezren éltek.
1939 és 1941 között az országba mintegy 10-20 ezer zsidó menekült Csehországból és Szlovákiából, Lengyelországból és Németországból (amelynek ekkor már Ausztria és részét képezte). Többségük hamis papírokkal bujkált, mások bekerültek a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába, ők internálótáborokban voltak, vagy szabadlábon, de megfigyelés alatt.
A második világháborúba való belépés, 1941. június 27. után a KEOKH indítványozta minden "kétes állampolgárságú egyén" összegyűjtését Kárpátalján, majd átszállítását a magyar hadsereg műveleti területéhez tartozó Kelet-Galíciába, ezt támogatta Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa is.
A deportálásokat a vezérkar javaslatára július elején rendelte el a minisztertanács. A magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése országszerte július 15-én kezdődött meg.
Általános gyakorlat volt, hogy a hatalmukkal visszaélő, minél több zsidótól megszabadulni akaró helyi tisztviselők azokat is elvitették, akik magyar állampolgárok voltak, de ezt nem tudták azonnal igazolni, vagy ügyükben még folyt az eljárás.
Sokszor a rendeleteket sem tartották be: hetven év fölötti személyeket éppúgy elvittek, mint gyerekeket vagy az első világháborúban kitüntetett frontharcosokat. A kitelepítésre ítélteknek azt ígérték, hogy Galíciában a visszavonuló szovjet hadsereggel tartó zsidók házait fogják megkapni, de csak fejenként 30 pengőt, háromnapi élelmet és némi poggyászt vihettek magukkal.
A mintegy 17 ezer embert először a Kőrösmezőn kialakított internálótáborba, majd innen több hullámban a határon túlra, többségüket a mintegy 100 kilométerre fekvő Kamenyec-Podolszkij környékére szállították. Az újabb és újabb transzportok érkezésével a helyzet egyre romlott, az emberek éheztek, járványok fenyegettek. Augusztus közepére a helyiekkel együtt mintegy 26 ezer zsidó zsúfolódott itt össze.
A térség ellenőrzését a magyar honvédségtől átvevő németek attól tartottak, hogy a növekvő számú deportáltak a felvonulási területeken akadályozhatják a Wehrmacht mozgását és az utánpótlást. A német katonai hatóságok egyre erőteljesebb követelésére Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter augusztus 15-én leállította a deportálásokat, amelyek ellen idehaza is sokan tiltakoztak.
A már kitoloncoltakat azonban nem engedték vissza, gyakorlatilag halálra ítélve őket, a mintegy 18 ezer deportált közül csak 2-3 ezer embernek sikerült visszavergődnie Magyarországra.
Friedrich Jeckeln SS-tábornok, az Ukrajnában ténykedő Einsatzgruppék parancsnoka augusztus 25-én döntött a Kamenyec-Podolszkijban összegyűjtött zsidók likvidálásáról. Augusztus 27-28-án legéppuskáztak mintegy 23 600 embert, akik közül mintegy 12-15 ezret Magyarországról deportáltak. Ez volt a holokauszt történetének első olyan tömegmészárlása, ahol az áldozatok száma ötjegyű volt.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

Szovjetunió
- Templomba járó katolikus volt az FBI legkártékonyabb szovjet „téglája”
- A szavazás, amely a függetlenség útjára vezette Lettországot
- Új fejezetet nyitott a hidegháborús űrversenyben a Szaljut–1 űrállomás
- A katyńi vérengzés áldozataira emlékezünk
- Egész életében a hatalom játékszereként küzdött A Mester és Margarita írója
- Későbbi konfliktusoknak ágyazott meg a csecsenek kitelepítése
- Éppen az anyagi nehézségek miatt élte túl a Szovjetuniót a Mir űrállomás
- Leszámolt Sztálin vezetési módszerével és személyi kultuszával Nyikita Hruscsov
- Romhalmaz várta a pincékből előmerészkedő túlélőket Budapest ostroma után
- Indiai vadászatok és lenyűgöző britek: Horthy Miklós a világ körül tegnap
- Hiába gyűlölte, kénytelen volt visszahozni a halálból Sherlock Holmest alkotója, Arthur Conan Doyle tegnap
- Misszióra fel! Játssz a Múlt-kor legújabb társasjátékával! tegnap
- Anglia főnemesi családjainak majd' fele odaveszett a rózsák háborújában tegnap
- Hamar utolérte az istenek bosszúja a vallásreformer fáraót tegnap
- Torpedókat igyekezett tökéletesíteni a wifit feltaláló filmcsillag, Hedy Lamarr 2022.05.21.
- A szabadságharc szimbolikus diadalát, de a végének a kezdetét is elhozta Buda visszafoglalásának napja 2022.05.21.
- „Pista egyben Péter Gábor pszichiátere is volt." Portré dr. Bálint Istvánról, az ÁVH rettegett orvosáról 2022.05.21.