2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kétszer is meghódította Amerikát „az ördög eszközének” nevezett Ingrid Bergman

2020. augusztus 29. 09:58 Múlt-kor

Karrierje Svédországból indult, de 23 évesen már Hollywoodban színészkedett. Amerika imádta, majd erkölcstelennek nevezte és kivetette. Három Oscar-díjat, öt Golden Globe-díjat nyert, olyan filmklasszikusokban játszott mint a Casablanca, a Forgószél vagy a Gázláng. 105 éve, 1915. augusztus 29-én született Ingrid Bergman, a 20. század filmművészetének egyik ikonikus alakja.

A Stockholmban született Ingrid Bergman kétéves korában elveszítette német származású édesanyját, majd 13 éves korára teljesen árva maradt, miután fotográfus édesapja is elhunyt. A papa valami művészi vénát már megsejthetett lányában, mert operaénekesnek szánta Ingridet. Ő mégis a színészetet választotta, illetve – legalábbis a páratlan szépségű színésznő szerint – a színészet választotta őt: „Bármit könnyedén megoldok a színpadon, de a való életben otrombának, ügyefogyottnak érzem magam. Azaz, nem én választottam a színészetet. A színészet választott engem.”

Bárki is választott, tény, hogy a „természetes tehetségként” kezelt 17 éves lány 1932-ben felvételt nyert a stockholmi Királyi Drámaszínház színiiskolájába. 1934-től már kisebb filmszerepeket kapott, az 1936-os Intermezzo című alkotásban pedig már főszerepet játszott. A sugárzó szépségű Ingrid a filmben egy zongoratanárnőt alakított, aki egy házas hegedűművésszel került szerelmi kapcsolatba. A filmvászon szerelmetes hölgyére egy amerikai producer, David O. Selznick is felfigyelt, és vele forgatta le az Intermezzo amerikai változatát. Az 1939-es film nagy siker lett, Ingrid Bergman előtt pedig kitárultak Hollywood kapui.

Az üdvöske 1942-ben vált szupersztárrá Kertész Mihály (Michael Curtiz) Casablanca című filmjének köszönhetően. A filmtörténeti klasszikusban Humphrey Bogarttal játszott. Bogart és Bergman között csak úgy pulzált a levegő, amint a két színész eljátszotta az elveszített, majd ismét megtalál, de mégis reménytelen és beteljesületlen szerelem drámáját. Kertész a rendezésért Oscar-díjat kapott, Bergmannak erre még két évet várnia kellett.

1943-ban az „Az, akiért a harang szól” című filmben a spanyol polgárháború által meggyötört fiatal lány, María szerepében tűnt fel, játékáért ezúttal már Oscarra jelölték. Az aranyszobrot azonban csak egy évvel később, a „Gázláng” című thrillerben nyújtott alakításáért vehette át. Négy év múlva újabb gála következett, ekkor Szent Johanna megformálásáért jelölték a rangos díjra.

Az Alfred Hitchcockkal dolgozó színésznő (Forgószél, Elbűvölve) a 40-es évek második felében Itáliára emelte gyönyörű tekintetét. Bergmant egészen pontosan az olasz rendező, Roberto Rossellini érdekelte, akinek filmjei lenyűgözték a filmsztárt. Rögvest megírta Rossellininek, hogy szívesen dolgozna vele. Rossellini igent mondott, és 1950-ben a mozikba került a  „Stromboli” című film, amelyben Bergman egy, a koncentrációs táborok poklát megjárt nőt alakít.

A mű fordulópontot jelentett a színésznő életében. Rossellini és Bergman ugyanis a forgatáson egymásba szerettek, ami első hallásra nem hangzik vészesen, ám mindketten házasok voltak, ráadásul Bergmannak már gyermeke is volt svéd férjétől. A szerelemük olyan heves volt, hogy mindketten vállalták a válást és a botrányt. Ekkor még messze vagyunk a társadalmi konvenciókat felrúgó, az egyéni és a szexuális szabadságot hirdető hippi korszaktól; a házasságtörő, gyermekét elhagyó Bergmant kiközösítették az Egyesült Államokban. Magánélete még a szenátusban is téma volt, ahol egy szenátor az egyik felszólalásában megjegyezte, hogy a színésznő a házasság szent intézménye ellen intézett támadást, és nem más, mint az „ördög eszköze”.

A Hollywood által kivetett Bergman ezt követően Rossellinivel forgatott filmeket inkább kevesebb, mint több sikerrel. Kapcsolatukból egyébként három gyermek született, de ahogy ez gyakran megesik a nagy szerelem tüze kihunyt és nem is éledt fel újra, a művészpár 1956-ban elvállt.

Amerika pedig megbocsájtott, mert Bergman az 1956-os „Anasztázia” című filmben nyújtott alakításáért átvehette második Oscar-díját. Az Oscar és a válás mellett az isteni Ingrid egy esküvőt is beiktatott. 1957-től ugyanis Lars Schmidt svéd producer felesége lett, akivel sikerült majd két évtizedig, 1976-ig együtt élnie.

A harmadik Oscar-díját a Sidney Lumet rendezte 1974-es, Agatha Christie krimije alapján forgatott, „Gyilkossság az Orient Expresszen” című film mellékszereplőjeként vehette át. 1978-ban visszatért hazájába, Svédországba, ahol feltette a pontot az i-re. Az „Őszi szonátában” első és egyben utolsó alkalommal dolgozott együtt névrokonával, a híres rendezővel, Ingmar Bergmannal. Filmes karrierje ezzel a szereppel képletesen szólva egy díszes keretbe került, hiszen első és utolsó filmjében is zongoraművészt alakított, kitörő sikerrel. A szerepért hetedszer jelölték Oscar-díjra.

Az Őszi szonáta után a mellrákkal küzdő színésznő már nem vállalt több filmszerepet, de élete végén, 1982-ben még egy utolsó nagy alakítást nyújtott az „Egy asszony, akit Goldának hívtak” című televíziós filmsorozatban. Az izraeli miniszterelnök asszony, Golda Meir megformálásáért a televíziós Oscarnak is hívott Emmy-díjjal jutalmazta a szakma. A színészóriás Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, hatvanhetedik születésnapján távozott az élők sorából.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az Intermezzo című filmben (1939)16 évesenRoberto Rossellinivel 1951-benGolda Meirt is megformálta
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár