Hónap: április • Nap: 20
1314. április 20.
Meghal V. Kelemen pápa
Bertrand de Got 1264 körül születt, Saint Bertrand de Comminge püspöke majd Bordeaux érseke lett. 1305. június 5-én választották pápává. Tevékenységét jeletősen meghatározta, hogy IV. (Szép) Fülöp kiterjesztette befolyását a Szentszékre. Ekkor kezdődött a pápaság avignon-i fogsága, igaz, hogy Kelemen a székhelyét még Carpentras-ba vitte. (Az első avignon-i pápának XXII. János tekinthető.) Magyar szempontból fontos, hogy támogatta Károly Róbertet, ügyét Gentilis bíboros legátusságával kívánta elősegíteni. Gyászos szerepet játszott a templomos rend felszámolásában. 1312. április 13-án a vienne-i zsinaton a francia király jelenlétében adta ki `Vox in coelo` bulláját, amelyben megszüntette a lovagrendet. Egy hónappal később jóváhagyta a rend vagyonának elkobzását. Roquemaure (Gard) kastélyában érte a halál.
1353. április 20.
I. Lajos király bevonja a hiteleshelyek pecséteit
Az egykori nemzetségi monostorok fokozatosan elszegényedtek. Tagjaikat pestisjárvány tizedelte meg. Az egy-két szerzetesnek otthont adó ún. törpekonventek a kegyurak korlátlan befolyása alatt álltak. Pártatlanságukban nem bízva 1351-ben eltiltották e konventeket attól, hogy birtokelidegenítésről oklevelet állítsanak ki. Két évvel később az ország összes hiteleshelyének pecsétjét magához kérette a király. Csak azok folytathatták tevékenységüket, amelyek pecsétjüket visszakapták. A hiteleshelyek száma ekkor közel felére csökkent. Egy-egy hiteleshely csak meghatározott területen működhetett, mindössze néhány volt jogosult az egész ország területén eljárni.
1605. április 20.
A fölkelt rendek országgyűlése Szerencsen Magyarország fejedelmévé választja Bocskai Istvánt
1768. április 20.
Meghal Velence festője, Canaletto
70 éves korában, Velencében elhunyt, a híres városképfestő Giovanni Antonio Canal. A művész, aki hírnevét a Velencéről készített rajzoknak és rézkarcoknak köszönhette, miután édesapjánál, a színházi rendező-festő Bernardo Canalnál tanult, 1719-ben egy évre elhagyja Velencét, Rómába megy, ahol tájképeket fest. Velencébe visszatérve kifejlődött vonzódása a valósághű városképek iránt, és szülővárosáról híres látképeket festett, mint a Canal Grande, a Rialto. Nemsokára, főleg brit kereskedők felkérésére számtalan vedutát festett Velencéről, amelyek meghozták számára a sikert. A művész 1742-ben járt másodszor Rómában. Ekkor festette az Ideális tájak-at, melyen Canaletto a valódit az álombelivel keverte. 1746 és 1753 között Canaletto több évet töltött Nagy-Britanniában, ahol számtalan látképet festett Londonról. Ezek, mint szinte minden vedutája, az előtérbe helyezett színes utcai forgatag révén válnak élettelivé.
1792. április 20.
Megkezdődik a koalíciós háború
Amikor a forradalmi Franciaország hadat üzen Ausztriának, megkezdődik a monarchikus Európa első koalíciós háborúja a forradalmi Franciaország ellen. 1789-ben, a forradalom kitörésekor Poroszország, Ausztria és a többi európai ország semleges maradt. De a helyzet szemmel láthatóan feszültebbé vált, mivel Európa nagy része félt a forradalom terjedésétől (pillnitzi nyilatkozat, 1791. VIII. 27.), Franciaország pedig az emigránsok befogadását akik közül sokan Koblenzben tartózkodtak, s ott ellenforradalmi csapatokat toboroztak értékelte a francia ügyekbe való beavatkozásként. A porosz király, II. Frigyes Vilmos, aki tart egy Franciaországgal való konfliktustól, szövetséget köt Ausztriával (1792. II. 7.). Franciaország fenyegetve érzi magát ettől a szövetségtől, s hadat üzen Ausztriának, amely mellé odaáll a szövetségi partner, Poroszország is. Franciaországban elsősorban a király, XVI. Lajos örül a hadüzenetnek, hiszen a külföldi hatalmak intervenciója lehetőséget adhat abszolút uralma helyreállítására. A koalíciós csapatok győzelmei megerősítik a francia királyt, valamint Poroszország és Ausztria uralkodóit abban a hitben, hogy a forradalmi Franciaországot gyorsan legyőzheti. De a porosz és osztrák seregek hiányos szervezettsége folytán a franciaországi előrenyomulás elhúzódik. A franciák növekvő nemzeti érzése viszont elkeseredett ellenálláshoz vezet a külföldi invázióval szemben.
1809. április 20.
Napoléon győzelmet arat Abensbergnél
1841. április 20.
Publikálják az első detektívtörténetet
Edgar Allan Poe, az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja a detektívregények előfutárának tekinthető. A Murders in Rue Morgue c. elbeszélése (magyar fordításban: Gyilkosság a Morgue utcában, A Morgue utcai kettős gyilkosság) a manapság `krimi`-nek nevezett bűnügyi, illetve nyomozó regényt alapját jelentette. Ebben egy rejtelmes kettős gyilkosságot a nyomozó hatóságok, a hivatásos detektívek sehogyan se tudnak tisztázni: a gyilkosnak nyoma sincs. De egy nagyon okos, filozófiával foglalkozó férfi pusztán logika. úton leleplezi, mi és hogyan történt. A detektívregény innét indul. A krimi lényege, a logikával győzedelmeskedő detektív itt kezdődik. Gaboriau, Conan Doyle, Agatha Christie és társaik ezt folytatják. Sherlock Holmes, Hercule Poirot és a többiek a Morgue utcai esetből tanulták azóta is gyakorolt módszerüket.
"Ma, hajnali három órakor, a Quartier St. Roch lakóit álmukból rettenetes ordítozás zaja verte fel. A rémes hangok a Morgue utca egy négyemeletes házának legfelső emeletéről hallatszottak. A házban tudvalevően csak madame L'Espanaye és leánya, Mademoiselle Camilla L'Espanaye lakik. A szomszédok közül nyolcan-tízen két zsandár kíséretében rögtön fel akartak sietni az emeletre, de a kapu el volt reteszelve, és csak miután feszítővassal kinyitották, sikerült némi késedelemmel a házba behatolni. Időközben az ordítozás és sikoltozás megszűnt, de amikor a társaság az első emeletre ért, két vagy több nyers, veszekedő hang hallatszott újra, alighanem a ház legfelső emeltéről. A második emeletre érve ez a zaj is megszűnt, és a felsiető embereket teljes némaság fogadta. A kis csoport szétoszlott, és szobáról szobára sietve keresték, hogy mi történt. Így érkeztek a negyedik emelet egy nagy hátsó szobájához, amelynek ajtaja belülről kulccsal volt bezárva, és ezért fel kellett törni. A szemük elé táruló látvány minden jelenlevőt megdöbbenéssel és rémülettel töltött el."
1889. április 20.
Megszületett Adolf Hitler
1951. április 20.
Letartóztatják Kádár Jánost
1988. április 20.
Kibocsájtják az első kincstárjegyet Magyarországon
A költségvetés rövid távú hiteligényeinek kielégítésére kibocsátották a kincstárjegyet. Negyvenéves `kispolgárellenes propaganda` omlott össze: szelvényvagdosó polgári magatartás `felülről bevezetve` elfogadottá válik. Az idősebb generáció először az 1950-es évek békekölcsön-akcióira gondolt, aztán ráébredt: itt az állam `üzletet` kínál számára.
1996. április 20.
Meghal Tran Van Tra vietnámi tábornok
1938-ban csatlakozott az Indokínai Kommunista Párthoz, ahol propagandával és tagtoborzással foglalkozott. Katonai karrierjét a franciákkal szembeni ellenállási mozgalomban kezdte. 1963-ban Dél-Vietnamba ment, ahol tagja lett a Vietkong főparancsnokságának. Máig ő a legismertebb a kommunisták oldalán harcoló dél-vietnami tábornokok közül. A vietnami háború utolsó fázisában ő irányította Saigon 1975. évi bevételét. 1978-ban védelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, később azonban kegyvesztett lett. Az ok egy 1982-ben megjelent, de azonnal bevont könyve volt. Az Egy 30 éves háború tanulságai című művében ugyanis napvilágra hozta a nyilvánosság előtt egységet mutató kommunista vezetők ellentéteit és versengését. A tábornok könyvében nevetség tárgyává tett számos északi katonai vezetőt is, akik nem hittek igazán csapataik győzelmében és hírükkel ellentétben nem a déli harcokban tűntek ki, hanem a bombáktól távol, fenn északon éltek kényelemben. A szerző mindezek mellett kíméletlenül rávilágított a rendszer bürokratikus otrombaságaira is. `Bűnét` azzal tetőzte, hogy az 1980-as évek végén a politikai élet demokratizálását sürgette Vietnamban.
2001. április 20.
Meghal Guiseppe Sinopoli olasz zeneszerző és karmester
Velencében született 1946. november 2-án. Zenei tanulmányait Messinában és szülővárosában folytatta. 1971-ben a padovai egyetemen pszichiátriai diplomát, 1972-ben pedig a bűnügyi antropológiára vonatkozó orvosi diplomát szerzett. 1965-től zeneszerzést tanult, 1972-ben Hans Swarowsky karmester tanítványa volt Bécsben. 1975-ben alapította meg a Bruno Maderna együttest, amellyel kortárs zenei hangversenyeket adott. 1981-ben írt Lou Salome című operájának premierjét maga vezényelte Münchenben. Zenekari művek, kamarazenei alkotások és vokális művek szerzője volt. 1983-ban a londoni Covent Gardenben debütált karmesterként. Dolgozott a New York-i filharmonikusokkal, majd 1983-1987 között a londoni Filharmonikus Zenekar, 1992-1997 között a drezdai Staatskapelle vezető karmestere volt. Közben 1990-1993 között ő volt a taorminai fesztivál zenei igazgatója. Vezényelt a leghíresebb operaházakban, a milánói Scalától a New York-i Metropolitanig, a velencei Fenice színházig, a hamburgi és a bécsi operáig. Vezénylés közben, a berlini Deutsche Oper karmesteri pulpitusán halálos szívroham érte.
