Hónap: április • Nap: 18
1566. április 18.
Meghal Luigi Alamanni olasz költő
A szabad firenzei köztársaság híve volt, ezért többször kellett menekülnie. 1530-ban Franciaországban telepedett le, s diplomáciai feladatokat teljesített II. Henrik és Medici Katalin szolgálatában. Szerelemről, vallásról és politikai kérdésekről írt költeményeket (összesen 3 eklogát, 12 szatírát). Átdolgozta az Antigonét, valamint írt egy vígjátékot és két eposzt is. Legjobb műve A földművelésről című tankölteménye. Amboise-ban érte a halál.
1660. április 18.
Meghal Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony Sárospatakon
1701. április 18.
I. Lipót utasítására letartóztatják Rákóczi Ferencet
II. Rákóczi Ferenc herceg az 1697-ben levert hegyaljai parasztfelkelés, s a véres megtorlások után, híveinek unszolására 1700-ban cselekvésre szánta el magát és XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Azonban a francia megbízott elárulta őt a Habsburgoknak, akik - I. Lipót Habsburg császár utasítására - 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferenc herceget, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták. Vele együtt fogták el Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Lászlót és Mihályt. A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért. 1701. november 7-én azonban Rákóczi Ferenc felesége, Sarolta Amália (hessen-rheinfelsi hercegnő) segítségével megszökött a börtönből. (A szökésben közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is, akik Rákóczi kivégzése esetén európai diplomáciai bonyodalmaktól féltek. A szökésben közvetlenül részt vett Gottfried Lehmann kapitányt - ő volt a parancsnoka a Rákóczit őrző dragonyos szakasznak - a császári törvényszék halálra ítélte és 1701 végén kivégezték.) Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült (1701. november 25.), s 1703-ban kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.
1855. április 18.
Angol-sziámi kereskedelmi egyezményt írnak alá
Az angolokkal kötött, vámkedvezményeket tartalmazó kereskedelmi egyezmény bizonyítja, hogy IV. Rama sziámi király reálisan értékelte a délkelet-ázsiai helyzetet. A kereskedelemre és a külföldi befolyásra irányuló engedmények megelőzik, hogy Nagy-Britannia erőszakosan foglalja el az országot. Rama, akire a nyugati nagyhatalmak sikerei mély benyomást tesznek, teret enged a kulturális befolyásnak is. Megengedi nyugati hittérítők és tanítónők működését országában. E tanítónők egyike önéletírásával népszerűsíti Sziámot Európában.
1873. április 18.
Meghal Justus von Liebig
69 évesen hal meg Justus von Liebig kémikus, választott hazájában, Münchenben. Sokéves kutatás és tanítás során mindenekelőtt kémiai anyagok alapvető elemzésével foglalkozott, és ismereteinek a gyakorlatba való átültetésére törekedett a mezőgazdaság, a táplálkozás és a gyógyszerészet területén. Liebignek köszönhető többek között néhány új anyag – például a chlorál és a kloroform – felfedezése éppúgy, mint az állati és emberi anyagcserével kapcsolatos jelentős felismerések. Az ásványi trágyázás javítása mellett Liebig húskivonat és sütőpor előállításával is foglalkozott.
1901. április 18.
Megszületett Németh László író
A XX. századi magyar prózairodalom kiemelkedő képviselője Nagybányán látta meg a napvilágot. Apja tanár volt, anyja pedig tisztviselő család gyermeke. A család 1905-ben Budapestre költözött, s Németh László is itt végezte iskoláit. Érettségi után magyar-francia szakos bölcsész volt, majd 1920-ban átiratkozott az orvoskarra. 1925-ben a Szent János Kórházba került, s házasságot kötött Démusz Ellával. Első pályadíjnyertes novellája a Nyugatban jelent meg Horváthné meghal címmel. 1927-ben a Napkelet munkatársa lett, s itt jelent meg 1929-ben első regénye, az Emberi színjáték. Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkritikusa lett. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, amit azonban - Hatvany Lajos támadása miatt - visszaadott. 1932-ben szakított Babitscsal és a Nyugattal, s kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. 1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ, a Rádióban pedig az irodalmi osztály vezetője lett. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához. 1938-ban volt első színházi bemutatója, a Villámfénynél. A háborús években a Kelet Népének és a Magyar Csillagnak volt munkatársa. 1945-től 1948-ig Hódmezővásárhelyen tanított, eközben megjelent az Iszony (1947) című regénye. Az ötvenes években némaságra volt ítélve, csak műfordításai jelenhettek meg. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Utolsó alkotói korszakában Sajkódon rendezte be írói műhelyét. Regényei - többek között a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter, az Irgalom - és történelmi drámái - így a Husz János, a Széchenyi, a Galilei, Az áruló, a II. József, A két Bolyai, a VII. Gergely - a magyar irodalom örökbecsű alkotásai. Elmélyülten foglalkozott a magyarság helyével Kelet-Európában, alaposan megismerte a szomszédos népek kultúráját és irodalmát. Budapesten halt meg 1975. március 3-án.
1936. április 18.
Meghal Ottorino Respighi olasz zeneszerző
Bolognában született 1879. július 9-én. Szülővárosában tanult, majd Szentpétervárott Rimszkij-Korszakov tanítványa lett, s szólóbrácsás a cári operában. 1903-1908 között hegedű- és brácsaművészként hangversenyezett. Zeneszerzői tevékenységére az oroszok árnyalt hangszerelése, a francia impresszionizmus és Richard Strauss harmóniavilága hatott. 1902-es zongoraversenyével mutatkozott be, melyet Bolognában adtak elő. Notturno című zenekari művét a New York-i Metropolitanben mutatta be. Re Enzo és Semirama című operái alapozták meg világhírét, ennek nyomán lett a római Conservatorio di Musica Santa Cecilia tanára, majd 1924-ben igazgatója. 1926-ban lemondott, s csak a zeneszerzésnek élt. Leghíresebb műve két négytételes szimfonikus költeménye, a Róma kútjai (1916) és a Róma fenyői (1924), melyek D'Annunzio poémái nyomán keletkeztek. További szvitjei: Templomablakok (1927), A madarak (1927), Római ünnep (1929), Botticelli-triptichon (1927). Régi olasz zenék feldolgozásával készítette két antik tánc- és áriasorozatát. Rossini darabjainak zenekari átiratát, a La Boutique fantastique-t Gyagilev együttese adta elő 1919-ben balettszínpadon, Londonban. 1925-ös, Rossiniana című átiratára is balett készült. Legismertebb színpadi művei a Belfagor című, 1923-as vígoperája, és A láng, melyet 1934-ben mutattak be Rómában. Ez utóbbi a norvég H. W. Jenssen tragédiáját bizánci környezetben jeleníti meg. 1932-ben írta a Maria Egiziaca című misztériumot, utolsó művét, a Lucreziát felesége, Elsa Olivieri-Sangiacomo énekesnő és zeneszerző fejezte be halála után. E darab Monteverdi drámai recitativóira épül. Respighi 1935-ben Monteverdi Orfeójából is készített átiratot a milánói Scala részére.
1942. április 18.
Az amerikaiak Tokiót bombázzák
1946. április 18.
A Népszövetség hivatalosan feloszlatja magát
A hivatalos nevén Nemzetek Szövetsége gyakorlatilag már 1939-ben megszűnt működni. A szervezet az 1946. április 8-18-ig tartó ülésszakot lezáró kalapácsütéssel szűnt meg, amelyet Lord Robert Cecil brit diplomata végzett el, aki egyébként 1923-1946-ig töltötte be az NSZ elnöki tisztét. A Népszövetség helyébe az 1945. június 26-án San Franciscóban megalakult ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) lépett. - A Népszövetséget az első világháborúban győztes nyugati hatalmak hozták létre, s első közgyűlését 1919. június 28-án tartotta. Legfőbb szerve a valamennyi tagállam képviselőjéből álló közgyűlés volt. Az operatív teendőket az állandó és változó tagokból álló tanács, illetve a Titkárság intézte. A Népszövetségbe később a legyőzött államokat is felvették, így volt Magyarország is 1922-től 1938-ig a szervezet tagja. - A szövetség egyik megálmodójának, Woodrow Wilson amerikai elnöknek azonban nem sikerült az első világháború sorsát tulajdonképpen eldöntő USA törvényhozóit meggyőzni a Népszövetség szükségességéről és így az Egyesült Államok sohasem lett a szervezet tagállama. A versailles-i vesztesek közül Németország 1933-ban kilépett, később többek követték a példáját, így Olaszország és Magyarország is. Japán szintén 1933-ban fordított hátat a Népszövetségnek, míg a Szovjetuniót 1939-ben maga a szervezet zárta ki soraiból a Finnország elleni agresszió miatt. Népszövetség a nagyhatalmi összhang hiánya miatt nem válhatott a béke és biztonság, a nemzetközi együttműködés hatékony eszközévé, mert a vitás kérdések megoldása helyett, az I. világháború utáni torz békerendszer, a status quo minden áron történő fenntartására törekedett, s így természetesen képtelen volt az új világégés megakadályozására.
1951. április 18.
Létrejön a Montánunió
A hat szerződő fél: Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői Párizsban aláírják az Európai Szén- és Acélközösség megalapításáról szóló szerződést. A Montánunió, amelynek megalakulása Robert Schuman francia külügyminiszter javaslataira vezethető vissza (1950. V. 9.) az alapja egy közös szén- és acélpiacnak és az első lépés az európai egyesülés felé. Az 50 évre kötött szerződés olyan közös vámrendszert irányoz elő, amelyben a belső vámok megszűnnek, kifelé pedig a tagországok kiegyenlítik vámjaikat. Emellett a szerződő felek a bánya- és kohóipar számára olyan versenyt irányoznak elő, amely kiküszöböli a kölcsönös korlátozásokat és a versenyre zavaróan ható támogatásokat. A Főhatóság, mint a Montánunió legfontosabb szerve Európában először nemzetek fölötti felségjogokat kap. A szerződés 1952. július 25-i hatályba lépése megszünteti a Nemzetközi Ruhr Hatóság és minden szövetséges ellenőrző szerv tevékenységét. A Montánunió jelentős mértékben javítja az európai együttműködést.
1955. április 18.
Elkezdődik a bandungi konferencia
Bandungban megrendezik az ázsiai és afrikai államok első nagy konferenciáját, amelyen az egykori gyarmatok kifejezik együttműködési készségüket és azt az óhajukat, hogy beleszóljanak a világpolitikába. A bandungi értekezleten 23 ázsiai és 6 afrikai ország 340 küldötte vesz részt. Ezek mind semleges, illetve el nem kötelezett országok. Az értekezleten a gyarmati rendszer – „bűn, amelynek gyorsan véget kell vetni” – és ennek következményei ellen fordul; önrendelkezési jogot követel az észak-afrikai népeknek, különösen Algériának, amely harcol függetlenségéért. Elítéli a faji megkülönböztetést és elmarasztalja Franciaországot (az algériai háború miatt) és Dél-Afrikát. A résztvevők hitet tesznek a világbéke mellett és sürgetik a tömbök közötti megegyezést, a nukleáris fegyverek betiltását és megsemmisítését, az általános leszerelést. A résztvevők állást foglalnak a baráti együttműködés mellett és készek tolerálni a társadalmi struktúra és ideológiai kötöttség tekintetében mutatkozó eltéréseket. A hidegháború körülményei között az aktív semlegesség útját keresik maguknak. Az értekezlet fogalmazza meg első ízben a harmadik világbeli államok olyan közös politikájának a koncepcióját, amely a közös gyarmati múltra és a fejlődésbeli lemaradás meg kizsákmányoltatás ebből fakadó problémáira, a közös eljövendő feladatokra és arra az igényre épül, hogy egyenjogú helyzetet foglaljanak el az uralkodó hatalmak mellett.
1955. április 18.
Meghal Einstein
76 éves korában elhunyt Albert Einstein német fizikus a speciális (1905) és az általános (1916) relativitáselmélet megalkotásával új fizikai világkép alapjait rakta le. A relativitáselmélet gyökeresen megváltoztatja a térről és időről alkotott felfogást. A relativitáselmélet a teret és az időt összefüggésbe hozza a gravitációval (tömegvonzással, nehézségi erővel). Ez kimondja, hogy az idő különböző inerciarendszerekben nem állandó érték. Ha két ember eltérő hosszúságú űrutazást tesz, találkozásukkor megállapíthatják, hogy órájukon más-más időköz telt el. Az idő annak, aki hosszabb ideig volt a világűrben, aki nagyobb sebességgel mozgott, lassabban telt. Einstein relativitáselméletét hosszú ideig vitatták, bár az ellene irányuló támadások sokszor antiszemitizmuson alapultak. 1921-ben a Nobel-díjat sem a relativitáselméletért, hanem a kvantumelmélethez való hozzájárulásáért kapta. Politikai kérdésekben Einstein sokszor pacifista álláspontot képviselt. 1939-ben felhívta ugyan az Egyesült Államok kormányának a figyelmét az atombomba kifejlesztésének a lehetőségére, mert azt hitte, hogy német tudósok dolgoznak egy ilyen bombán. A második világháború után figyelmeztetett a nukleáris fegyvereknek egész emberiséget fenyegető megsemmisítő erejére.
1967. április 18.
Megkezdődik a volt zuglói nyilasok pere
A XIV. kerületi nyilas pártszolgálatosok 1944 végén kb. 1000-1200 izraelita vallású személyt gyilkoltak meg. A tettesek közvetlenül 1945 után elkerülték a felelősségre vonást.1965-ben Kröszl Vilmost, a pártszolgálat vezetőjét egy szerencsével megmenekült hajdani fogoly felismerte. A kiterjedt rendőrségi vizsgálat még 18 gyanúsítottat kerített elő. A per 1967. január 19-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon, és április 11-én ért véget. A Legfelsőbb Bíróság június 28-án hirdette ki a jogerős döntést. Kröszl Vilmost és még két társát halálra ítélték, 15 vádlottat 8-15 évi fegyházbüntetéssel sújtottak, egy vádlott ügyében új eljárást rendeltek el.
1980. április 18.
Zimbabwe elnyeri függetlenségét
Zimbabwe elnyeri Nagy-Britanniától függetlenségét. A februárban megrendezett választáson, 1979 után a második olyan választásokon, amelyeken feketék is részt vehettek, a Robert Mugabe vezette ZANU (Zimbabwe Afrika Nemzeti Szövetség) szerezte meg a fekete bőrű választók szavazatainak 63,9 százalékát. A fehérek külön választottak, a 100 parlamenti képviselő közül 20-at ők választottak. A fehér kisebbség 1979-ig meg tudta őrizni uralmát. 1975-ben Ian Smith miniszterelnök egyoldalúan kikiáltotta Rhodesiának Nagy-Britanniától való függetlenségét, de ezt egyetlen állam sem ismerte el. Az ENSZ szankciókat rendelt el Rhodesia ellen, de ezeket Portugália (Mozambik) és Dél-Afrika nem tartotta meg, és sok cég kijátszotta. A fekete pártok a ZAPU (Zimbabwe Afrikai Népi Szövetség) és a ZANU gerillaháborút indított a fehér uralom ellen. Amikor Mozambik és Angola függetlenné vált (1975. XI. 11.), Dél-Afrika leállította a katonai támogatást, az Egyesült Államok pedig nyomást gyakorolt Rhodesiára, így Smith kormánya elszigetelődött. Végül kénytelen volt elfogadni a fekete többségi kormányzat elvét.
1981. április 18.
Megnyitja kapuit a szocialista Magyarország első játékkaszinója
Budapesten a Hilton Szállodában megnyílt a szocialista Magyarország első játékkaszinója. A Casinos Austria hálózatához tartozó szórakozóhely 1999-ben bezárt, de azóta már számos kaszinó működik az országban.
1986. április 18.
Meghal Tomek Vince piarista szerzetes
A Sáros megyei Palocsán született 1892. november 9-én. A budapesti Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán végezte teológiai tanulmányait 1912-1916 között. Ezután szentelték pappá és szerzett doktorátust. 1920-tól Budapesten részt vett a rend kormányzásában mint tartományfőnöki asszisztens és a rendtartomány hittudományi- és tanárképző főiskolájának teológiai tanára. 1946-ban a rend Magyarországi tartományfőnöke lett, majd 1947-ben a Nagykáptalan Rómában megválasztotta generálisnak. Ettől kezdve haláláig ott élt. Első megválasztása után még kétszer erősítették meg tisztségében, s így 20 éven át volt a világ piaristáinak vezetője. Ez egyedülálló a rend történetében. Kormányzása idején az elvesztett 34 kelet-európai rendház helyébe kétszer annyit létesített másutt és a nemzeti tartományok számát 12-ről 25-re növelte. Érdemeiért megkapta a legmagasabb spanyol kitüntetést, az Izabella-rend nagykeresztjét. Irodalmárként is nevet szerzett magának. Munkatársa volt a Napkelet című folyóiratnak, a Katolikus Lexikonnak, társszerzője a Magyar piaristák a XIX. és XX. században és a Szentek élete című munkáknak. Rómában hunyt el.