Hosszú folyamat volt, mire Konstantinápoly valóban Róma örökébe léphetett
2021. június 13. 16:49 Múlt-kor
A Római Birodalom nevében hordozta azt a várost, amelyből alapították, ám történetének utolsó századaiban már egészen más városok töltötték be azt a szerepet, amelyet korábban az Örök Város. Közülük a legfontosabb, utóbb világtörténelmi jelentőségűvé emelkedő Konstantinápoly volt. Ez a város csaknem ezer évre a központja lett a Keletrómai Birodalomnak, majd azt követően az Oszmán-Török Szultánságnak is. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és a városalapító Constantinus császár is hosszú utat tett meg, mire létrehozhatta élete fő művét.
Korábban
Egy birodalom megújul
Közhelyszámba megy a történészek között, hogy az i. sz. 3. században a Római Birodalom mély válságba jutott. Ezt a periódust nevezték el a harmadik századi válságnak, amelynek során a birodalom hosszú távú létezése is veszélybe került. A gyors egymásutánban váltakozó császárok, a barbár népek támadásai, a mindennapi életet megnehezítő gazdasági bajok azzal fenyegettek, hogy maguk alá temetik a Római Birodalmat.
Diocletianus császár (284 – 305) azonban sikeresen reformálta meg az addigi politikai rendszert, és előbb egy augustusnak nevezett társcsászárt, majd két caesarnak nevezett további társuralkodót vett maga mellé. Az így kialakított rendszert a négy uralkodóról tetrarchiának nevezték el.
Diocletianus Nicomediából kormányozta az országát (ma Izmit, Törökországban), társuralkodói Mediolanumból (a mai Milánó), Sirmiumból és Treveriből (a mai Trier). Ezek a városok elkezdtek felzárkózni az egykor volt fővároshoz, Rómához, számtalan építkezés jellemezte ezt a korszakukat, amely azonban túl rövid ideig tartott ahhoz, hogy elődjükhöz hasonló fényes múltú metropolisszá váljanak.
A diocletianusi reformok egy ideig stabilizálták a birodalmat, hiszen a felső vezetés átalakítása mellett komoly szervezeti és gazdasági változtatásokat is kezdeményezett. A császár úgy vélte, hogy a hatalomátadás legbiztosabb módja az, ha előre meghatározott módon és időben lemond a címéről, átadva azt a maga mellé emelt caesarnak.
Ezt Diocletianus és társcsászára 305-ben meg is tette. Az ő helyükre a két korábbi caesar lépett, akik mellé két új caesar emelkedhetett fel. A kijelölésen alapuló öröklés eredményeként két ember hoppon maradt: az egyikük Maxentius, a másik Constantinus volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Őskor
- 10 érdekesség Ötziről
- Megromlott az egészségi állapota őseinknek a gyűjtögető életmóddal való szakítás után
- Végső nyugalomra helyezik az Ausztráliában talált ősi emberi maradványokat
- Szinte a teljes emberi történelmet végigkísérte a koponyalékelés, mint orvosi beavatkozás
- Ausztrál bennszülötteké lehet a világ legősibb eredetmítosza
- A csirkénél is előbb, hétezer éve háziasíthatták a libát Kínában
- Bismarck jóslata bevált, vérrel és vassal döntöttek az egységes Németország jövőjéről 16:20
- Mi köze az Eiffel-toronynak és Jules Verne regényeinek a Citroënhez? 11:50
- Évezredes rejtélyeket őriznek a szkíták titokzatos sírhalmai 08:45
- Műholdfelvételek fedhetik fel Kékfogú Haraldr sírhelyét tegnap
- „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – az elveszett nemzedék krónikása, Ernest Hemingway tegnap
- Mindmáig az összeesküvés-elméletek és az UFO-őrület melegágya a roswelli incidens tegnap
- A csata, ahol centiméterekben mérték a veszteséget: a somme-i vérfürdő 2022.07.01.
- Gettysburgnél veszett oda a legendás déli tábornok legyőzhetetlenségének mítosza 2022.07.01.
