Hihetetlenül jó állapotban maradt fenn egy 500 éves vízi hulla lábán egy pár bőrcsizma

2018. december 5. 13:36 Múlt-kor

Egy 500 éve arccal a Temze-menti iszapban fekvő férfi – talán egy halász vagy folyóparti guberáló – maradványai érdekes apróságot rejtettek: a férfi lábán hallatlanul jó állapotban fennmaradt pár csizmát.

Korábban

Különleges lelet

A hasán fekvő ember feje kissé oldalra volt fordítva, karja pedig feje fölé volt emelve, amikor megtalálták – talán úgy esett (vagy lökték) bele a vízbe évszázadokkal ezelőtt. Különös testhelyzete mellett azonban a férfinak még egy különös ismertetőjegye volt: rendkívül jó állapotban megmaradt és rendkívül ritka, térdig érő bőrcsizmát viselt. A régészek abban reménykedtek, hátha a lábbelik elárulnak valamit az elhunytról.

A férfi maradványait a Temze déli partján, a London részét képező Southwark Bermondsey negyedében találták a Thames Tideway nevű új, csatornázásnak szánt alagút által érintendő szakaszokon dolgozó régészek. A készülő nagyméretű „szupercsatorna” London jelenlegi, a Viktória királynő korában kiépült csatornázást követő csatornarendszerét hivatott leváltani.

Nem szokatlan dolog az iszapos hullámtérben holttestet találni, akár több évszázados emberi maradványokat is az iszapba ágyazva, de a férfi által viselt csizmák stílusa és állapota – a lábbelik bőr „negyedekből” állnak össze, amelyeket viasszal bevont lencérnával varrtak össze – egészen kivételes, mondják a régészek.

„A bőr számos esetben jól megmaradhat Londonban, különösen, ha egy vízzel teli, vagy a vízpart közelében lévő árokban találnak rá” – mondta Beth Richardson, a régészcsapat leletekkel foglalkozó specialistája. A fémmunka vagy más, jól datálható bizonyíték híján a csizma stílusa – sarok nélküli, egyetlen darabból álló lapos talppal, amely elöl és hátul megerősítésre, illetve javításra került – legkésőbb a késő 15. vagy korai 16. századra helyezi a holttestet.

„Ami szokatlan ezekben a csizmákban az az, hogy nem szoktunk ilyen magas szárúakat találni – mindig csak cipőket vagy bokacsizmákat” – mondta Richardson. „A magas szárú csizmák egyszerűen nem gyakoriak a középkorban, de még a Tudor-korban és a 17. században sem. Ha az ember megnézi a képeket, vagy az illusztrált kéziratokat vagy a portrékat, nagyon kevés ember visel rajtuk csizmát.”

következő oldal 1 / 2