Halálos eszközökkel is védték szeretteiket a hullarablóktól a 19. századi családok
2021. február 19. 18:51 Múlt-kor
Örök dilemma a jogalkotásban, hogy az ember meddig mehet el tulajdona, illetve értékei védelmében. Ezek az értékek nem mindig jelentenek vagyont vagy értéktárgyakat – egy családtag vagy szeretett ismerős holtteste, illetve végső nyughelyének háborítatlansága is jelenthet megvédendő értéket, míg egy frissen eltemetett hulla egyesek számára kívánatos – és pénzzé tehető – zsákmányt. A két érdek ütközésének frontvonalán egy különös találmány is létrejött.
Korábban
Egyszerű, de halálos
A 18. és 19. században a hullarablás jelensége komoly gond volt Nagy-Britanniában és az amerikai gyarmatain, illetve később az Egyesült Államokban egyaránt. Mivel a sebészek és orvostanhallgatók kizárólag kivégzett elítélteken, illetve (a ritkaságszámba menő) önkéntes donorokon végezhettek boncolást, ezekből pedig aligha állt rendelkezésre elegendő, hamar felvirágzott az illegális hullakereskedelem.
A hullarablókat a korabeli angolban „feltámasztóknak” (resurrectionist) nevezték, tevékenységük pedig számos, a sírok védelmét célzó találékony fejlesztést is eredményezett. Az egyik legkülönösebb ezek közül a „temetői puska” néven ismert eszköz volt.
Az eszköz egy, a korabeli fegyvertechnológiának megfelelően kovás gyújtású tűzfegyver volt, amely egy körbeforgatható talpon foglalt helyet a védeni kívánt síron vagy valahol mellette. A sütést a megszokott elsütőbillentyű helyett egy tolólap biztosította, amelyet a legtöbb fennmaradt példányon egy három gyűrűben végződő rúd mozgatott.
A három gyűrűhöz lehetett kötözni a zsinórokat, amelyekre – taktikus elhelyezésüket követően – rálépve, vagy megfelelő erővel hozzájuk érve a betolakodó maga felé irányította a fegyver csövét, és el is sütötte azt.
Mivel az éjszaka, a sötétben dolgozó „feltámasztók” aligha vehették észre a botlódrótokat a sötétben, logikus, hogy az eszközök igen hatékonyan működhettek. Mivel korántsem precíziós eszközökről volt szó, az esetek többségében söréttel töltötték őket, amelyet rövid csövükből viszonylag nagy szórással repíthettek ki, nagyobb eséllyel találva el a betolakodót. Maradtak azonban fenn beszámolók apró kövekkel, illetve – egyfajta nem-halálos opcióként – egyszerű konyhasóval töltött „temetői puskákról” is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház tegnap
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum tegnap
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek tegnap
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László tegnap
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával tegnap
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól 2024.04.17.
