Franciaország és Spanyolország feldúlása után a viking fosztogatók Rómára vetették szemüket

Úton Rómába

A vikingek azonban nem mentek messzire: apránként megvetették a lábukat a Frank Birodalom északnyugati részén, a ma is a nevüket viselő Normandiában, 859-ben pedig figyelmüket a Földközi-tenger felé fordították. A hajók parancsnoka Björn Járnsíða – Vasbordájú Björn – volt, aki nevét legyőzhetetlen híre után kapta, melyet 857 körül, Párizs újabb kifosztásával alapozott meg. A krónikák leírása szerint 859-ben Björn és Hásteinn egyesítették erőiket, és az Omajjád-dinasztia által uralt Ibériai-félsziget partvonala mentén délre hajóztak.

Nem ők voltak az első vikingek, akik ilyen messze délre merészkedtek: a források 844-ben már említik Sevilla kifosztását. Ennek a korábbi portyának az útvonalát követve Björn legénysége végigfosztogatta a mai Portugália partmenti városait, majd, talán elsőként a vikingek közül, áthajóztak a Gibraltári-szoroson. Miután Algecirasban felgyújtották a mecsetet, Ibéria délkeleti része felé indultak. Egy rövid észak-afrikai kitérő után, ahol rabszolgákat szedtek a „kék emberek” közül (blámenn, az óészaki kifejezés a sötét bőrű népekre), visszatértek kifosztani a mai Spanyolország déli partját, majd a Baleár-szigeteket is. Télre a roussilloni grófságban, a Camargue-ban vertek tábort, Nîmes közelében.

860-ban egy rövid Rhône-menti kitérőt követően Itáliába hajóztak, ahol az expedíció talán legemlékezetesebb tettét hajtották végre: Luni kifosztását. A települést Luna néven még a rómaiak alapították, a középkorban pedig virágzó város volt, jól kiépített védművekkel. A történet fő forrása, Saint-Quentin-i Dudo 12. század eleji krónikája szerint a vikingek összetévesztették Luni pompáját Rómával.

Az apát leírása szerint Luni hatalmas erődítményeit meglátva a vikingek cselhez folyamodtak. Eljátszva Hásteinn halálát, követeket küldtek a városkapukhoz, kérve, hogy keresztény hitre tért vezérüket a városfalon belül, szentelt földbe temethessék: „Siránkozás hallik [a vikingektől], csalfa gyász zaja. A püspök egybehívja a város népét. A papság jő, díszruhába öltözve (…) a nők csődülete jő, hamarost száműzetve.” Amikor a csapda bezárult, Hásteinn „holtteste” megelevenedett, megölte a püspököt, legyilkolta a gyásznépet, és kinyitotta társai előtt a Rómának hitt város kapuját. A fáma szerint amikor a vikingek megtudták, hogy nem az Örök Várost vették be, csalódásukban inkább hazaindultak.

A legtöbb történész szerint Luni összetévesztése Rómával, akárcsak a trójai faló történetének viking változata, pontosan az, aminek hangzik: jól hangzó kitaláció, igen kevés valós alappal. Saint-Quentin-i Dudo nem számít megbízható krónikásnak; a három további forrás, ami említi Björn földközi-tengeri expedícióját (Saxo Grammaticus latin nyelvű Gesta Danoruma és két izlandi szöveg, a Szőrnadrágos Ragnar sagája és a Ragnar fiainak története), mind a 12. és 13. századokból származik, évszázadokkal későbbről, mint az általuk leírt 9. századi események. Björn a hagyományban Szőrnadrágos (loðbrók) Ragnar fiaként szerepel, és bár ő maga történelmi személy, Ragnar a tudomány jelenlegi álláspontja szerint több (valós vagy kitalált) alak összeolvasztásából keletkezett.

Azt azonban írásos bizonyíték támasztja alá, hogy a hadjárat főbb eseményei és útvonala megfelelnek a valóságnak, még ha a Vasbordájú Björn vezette flotta léte nem is egyértelműen megállapítható. Spanyol források leírják a 859-es viking betöréseket, míg arab szerzők egy Nekor (Észak-Afrika) környéki portyát említenek. 858 körül a roussilloni Arles-sur-Tech apátságot valóban feldúlták, valószínűleg északiak, és történészek a Nîmeshez közeli téli táborra is találtak bizonyítékot. Más források utalnak Pisa viking hajósok általi kifosztására, és hogy 860 nyara és ősze között a vikingek Fiesoléig jutottak.

Habár a Földközi-tenger soha nem lett a viking tevékenységek fő színtere, Björnnek akadtak követői. A Frank Birodalomban a viking jelenlét a később Normandiaként ismertté váló területen mind hangsúlyosabbá vált. A vad északiak letelepedtek, felvették a kereszténységet és a francia nyelvet, és normannokká váltak, megőrizve ádázságukat és vitézségüket. Az 1066-os angliai invázió előtt és után normann harcosok Dél-Itália jókora területeit ragadták el a Bizánci Birodalomtól, valamint Szicíliát a muszlimoktól. A normann stílusban épült templomaik a földközi-tengeri kalandjuk maradandó emlékei, távoli rokonuk, Vasbordájú Björn vakmerő kalandjának halvány visszhangja.

1. Jönnek az északiak
2. Úton Rómába

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén