Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok

Az amazonok egy csoportja 1890 körül

Váratlanul heves ellenállás

Amikor a gyarmatosító franciák megpróbálták elfoglalni a nyugat-afrikai Dahomey Királyságot (a mai Benint), súlyos ellenállással találták szemben magukat – többek közt egy rendkívül harcias és magasan képzett nőkből álló egység, a „dahomey-i amazonok” részéről.

Habár a harcos nők – mondhatni „stratégiai megfontolásból” – a király feleségeinek számítottak, valójában egész életüket a harc és az arra való felkészülés tette ki, és fogadalmat is tettek, miszerint soha nem szülnek gyermeket.

A dahomey-i amazonok közt a franciák megérkezésekor az ember kettévágására alkalmas pengét forgató „kaszások” mellett már voltak puskát használó lövészek is. Egy francia katona beszámolója szerint „rendkívül hősiesen harcoltak, mindig a többi csapat előtt”, és „kiemelkedően bátrak voltak, jól képzettek és nagyon fegyelmezettek.”

Évszázadok tapasztalata

A Dahomey Királyság a 17. századtól 1904-ig létezett nagyjából azon a területen, amely ma a Benini Köztársaságé. A monarchia gazdasága főként a gyakori háborúk során szerzett zsákmányra, a rabszolgaságra, illetve az európaiakkal folytatott kereskedelemre épült. Az erősen központosított államnak igen összetett adórendszere volt, továbbá hatalmas hadserege mindennek fenntartásához.

Azonban az európaiak által sokáig meghódítatlan állam talán legegyedibb intézménye a vad női harcosokból álló légiója volt. A helyiek által „mino”, azaz „anyáink”, avagy „ahosi”, azaz „a király feleségei” néven ismert, általában 1000 ős 6000 fő közötti létszámmal bíró egység évszázadokon keresztül védte a Dahomey Királyságot.

Az egység eredetét illetően a kutatók arra jutottak, hogy a Dahomey Királyság korai időszakában a király a „harmadrendű”, azaz a házasélethez nem eléggé szépnek tartott feleségei közül válogatta őket, eleinte személyes testőrségeként. A férfi testőrökkel szemben hűségük a házasság által volt biztosítva, ráadásul éjjel is járőrözhettek a palotában – ahová ilyenkor férfiaknak már hagyományosan tilos volt a belépés.

Míg saját népük védelmezőként tekintett rájuk, a harcosnők valódi fenyegetést jelentettek a terjeszkedő európaiakra, akik „amazonoknak”, illetve „fekete spártaiaknak” is nevezték őket.

1. Váratlanul heves ellenállás
2. A női harcosok élete
3. A vereség után is kitartó hagyomány

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”