2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Így szelték London szűk utcáit az ikonikus „Nagy Piros Buszok”

2022. február 8. 18:52 Múlt-kor

Az embernek Londonról gyakran a piros telefonfülke, a fura kalapos, Bobbynak nevezett rendőrök, és a még furcsább, fekete medvebőr kucsmában a Buckingham-palota előtt őrködő angol királyi testőrség tagjai jutnak eszébe. A sor azonban nem lenne teljes a piros emeletes buszok nélkül. A double-deckerek ikonikus darabja, az AEC Routemaster 66 éve, 1956. február 8-án kezdte meg több évtizedesre nyúló működését a brit fővárosban.

 „Nagy Piros Busz”
Takács Zsuzsa manöken, háttérben az ikonikus busszal, 1973 (Kép forrása: Fortepan / Schiffer Pál)

Bár Londonban váltak világhírűvé, az emeletes buszok nem Nagy-Britanniában, hanem a La Manche csatorna túloldalán, Párizsban jelentek meg először, 1828-ban.

A párizsi emeletes omnibusz természetesen ekkor még csak lóvontatású volt. Egy évvel később már Londonban is megjelent a busz, amelyet a ködös Albionban is paripák húztak.

Az első motor hajtotta, a helyiek által csak „double-decker” névre keresztelt buszra majd' száz évet vártak a londoniak, akik 1923-ban vehették birtokba a kétszintes csodát. Ebben az időszakban nagyjából 200 busz szelte a City utcáit, ezeket a helyiek csak „kalózbuszokként” emlegették.

A járművek természetesen nem azért kapták a nevüket, mert félszemű, marcona sofőrök ültek a volánnál, hanem azért, mert ha a forgalmi helyzet úgy kívánta, a vezetők gyakran letértek a fő útvonalakról a mellékutcákra, hogy az utasaikat lehetőleg minél kisebb késedelemmel a célállomásra repítsék.

A számos magánkézben lévő, buszokat üzemeltető cég közül a legnagyobb, a London General Omnibus Company festette be először vörösre a járműveit 1907-ben. A vörös szín a városi rendőrségnek is tetszett, hiszen a bíborszínűre mázolt, mozgó dobozokat könnyeben kiszúrta az utca embere, akárcsak a forgalmas kereszteződéseken áthaladni kívánó gépjárművezetők.

A piros színű buszok a harmincas évekre a londoni tömegközlekedés részévé váltak. Az igazi „sztár” azonban csak húsz évvel később, 1956. február 8-án lépett színre. Az orrmotoros AEC Routemaster emeletes busz ugyanis ezen a napon állt forgalomba a londoni 2-es busz vonalán.

A „Nagy Piros Busznak” becézett Routemaster egyedi formavilággal rendelkezett. A jármű csőrös orra, amelyben a motor foglalt helyet, nem a vezetőfülke elé, hanem mellé került, ennek köszönhetően a sofőr jobban belátta az előtte lévő utat.

A vezető dolgát és a busz irányíthatóságát nagyban megkönnyítette az akkor forradalminak számító szervokormány is, amely már nem igényelte a Popeye méretű alkarokkal rendelkező gépkocsivezetők alkalmazását.

AZ AEC Routemaster azonban nemcsak szervokormánnyal és „rejtett csőrrel” rendelkezett, hanem egy hátsó, nyitott peronnal is, amely megkönnyítette az utasok fel- és leszállását. Erről a megoldásról a buszok forgalomba helyezése után kiderült, hogy amennyire hasznos, sajnálatos módon olyannyira veszélyes is.

Bár az ajtók működtetésével nem kellett vesződnie a vezetőnek, így az utascsere tempója gyors volt, a nyitott hátsó platform csak úgy vonzotta az önjelölt kaszkadőröket. A londoniak ugyanis hajlamosak voltak a mozgó buszról le, illetve arra felugrálni, amely átlagosan több mint 10 ember életébe került évente.

A mérnökök a busz két szintjén 64 embernek alakítottak ki ülőhelyet, a Routemaster hosszított változatain pedig már 72 utas élvezhette ülve az utazás örömeit, így nem csoda, hogy a londoni tömegközlekedési szakemberek az emeletes buszra esküdtek.

A „vertikális építkezést” a brit főváros keskeny utcái és kanyargó útjai is ösztönözték. Egy double-deckernek ugyanis kisebb fordulóíve volt, mint egy hagyományos, hosszabb egyszintes busznak, így egy tekervényes utcán kanyargó Routemaster nem lassította le a forgalmat, és ami a legfontosabb, be is tudott kanyarodni.

Az AEC Routemaster prototípusát 1954-ben gyártották. Habár a sorozatgyártásuk csak 1968-ig tartott, a buszok a lelkiismeretes karbantartásnak köszönhetően olyannyira strapabíróak voltak, hogy egészen 2005-ig koptatták London aszfaltját.

A legendás double deckertől azonban 2005 után sem tudtak megszabadulni a londoniak. A busz olyannyira a városkép része lett, hogy nem lehetett csak úgy kivonni a forgalomból, így, ha valakinek hiányérzete támad, mind a mai napig fel tud szállni egy klasszikus „Nagy Piros Buszra”, amely nosztalgiajáratként üzemel a brit metropolisban.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
„Nagy Piros Busz” London utcáin, 1976 (Kép forrása: Fortepan / Urbán Tamás)A Trafalgar téren, előtérben Fekete Klári és Takács Zsuzsa manökenek, 1973 (Kép forrása: Fortepan / Schiffer Pál)
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár