2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Véres polgárháború követte a finn függetlenség kikiáltását

2020. december 6. 13:58 Múlt-kor

A finn nép történtét hosszú évszázadokig a svédek, majd több mint száz évig az oroszok formálták. Finnország Európa fiatal állama, amelynek önálló állami léte csak az orosz forradalmak okozta felfordulás után, 1917. december 6-án a finn függetlenség kikiáltásával kezdődött. A jeles időpont azonban nem vált automatikusan piros betűs ünneppé Finnországban.

Finnország a 13. század közepétől a svéd királyság része volt. A svéd uralom hosszú évszázadokig fennállt, míg az 1808-1809-es orosz-svéd háborút követően a konfliktusban alul maradt svédek kénytelenek voltak átadni I. Sándor orosz cárnak Finnországot és Lappföldet. A finnek nemzeti ébredésük századát az orosz irányítás alatt élték meg. I. Sándor uralma nem jelentett totális elnyomást, hiszen a finn területek részleges önkormányzattal bírtak. Finnország az Orosz Birodalmon belül önálló nagyhercegségként működött. A nagyhercegi címet felvevő I. Sándor elismerte a finn népet, mint önálló nemzetet. A cár persze egy általa kinevezett főkormányzó révén rajta tartotta a szemét a nagyhercegség lakóin.

A cári kontroll mellett tovább működhetett a svéd uralom alatt kiépült igazságszolgáltatás és adminisztráció, illetve rövid ideig a négykamarás rendi gyűlés is. A finnek saját kormányt állíthattak fel, és a svéd maradt a hivatalos nyelv. 1811-ben megalakult a Finn Bank, az 1860-as években pedig megjelent a finn nemzeti valuta, a márka.

A szimbiózis azonban nem volt tökéletes. A rendi gyűlést például majd fél évszázadon keresztül jegelték a cárok, az országgyűlés csak 1863-ban kezdett újból ülésezni. Az 1863-as év még egy fontos reformrendelkezést hozott: a svéd mellett a finn is a hivatalos nyelvvé vált, 1878-tól pedig felállhatott egy önálló finn haderő is.

A 19. század végén azonban a cári hatalom erőteljes központosításba kezdett, a finn hadsereget 1901-ben feloszlatták, a főkormányzót diktátori hatalommal ruházta fel a cár, és korlátozták a finn alkotmányt is. A rebelliót az új orosz sorozási törvény okozta, amelynek értelmében a finneknek nem kizárólag hazájuk védelmében kellett harcolniuk, hanem minden olyan hadszíntéren, ahol a cári Oroszország háborúzik.

Az 1905-ös oroszországi dekabrista felkelés némi lélegzetvételhez juttatta a finneket. Szentpétervár óvatosabb lett. 1906-ban még egy demokratikus választási reformra is sor került a Finn Nagyhercegségben, aminek köszönhetően létrejött az általános és titkos választójogon alapuló egykamarás parlament. Az enyhülés nem tartott sokáig, mert a cári kormányzat hamar visszatért az oroszosító politikához.

Az 1917-es oroszországi polgári forradalom teljesen új helyzetet teremtett. II. Miklós cár márciusban lemondott, Oroszországban pedig megalakult az ideiglenes kormány. A Finn Nagyhercegség és Oroszország között a perszonálunió jogilag megszűnt. A finnek akcióba léptek, és az 1917-es novemberi sikeres bolsevik hatalomátvételt követően, amelynek kapcsán Leninék kinyilvánították az önrendelkezés jogát Oroszország népei számára, Pehr Evind Svinhufvud finn kormányfő 1917. december 4-én a parlament elé terjesztette a függetlenségi nyilatkozatot. A finn országgyűlés 1917. december 6-án 100 igen és 88 nem szavazat ellenében elfogadta a kormány előterjesztését. Az igenek száma azért nem volt elsöprő, mert a parlament szociáldemokrata képviselői előbb egyeztetni akartak Oroszországgal, míg a konzervatívok ezt nem tartották szükségesnek, mert a bolsevik hatalomátvételt az orosz belpolitika tiszavirág életű képződményének hitték.

A finn függetlenség kikiáltása azonban nem jelentette automatikusan a független Finnország nemzetközi elismerését. Svinhufvud leginkább a németek megerősítésére vágyott, akik erre csak akkor voltak hajlandóak, ha a finnek leülnek tárgyalni a bolsevikokkal. Így nem volt más hátra, találkozni kellett Leninnel és a Népbiztosok Tanácsával. A szovjet legfelsőbb kormányzat, a Központi Végrehajtó Bizottság végül 1918. januárjában elismerte Finnország függetlenségét, hamarosan Németország, Franciaország, majd a két szomszédos állam, Norvégia és Svédország is csatlakozott.

A függetlenség kikiáltását nem követte eufórikus hangulat. Finnország polgárháborúba süllyedt, a jobb és baloldali erők egymásnak estek. A polgárháború 1918 január végén kezdődött és 1918. május 15-én ért véget. A „vörösök” gerincét a szociáldemokraták adták, akiket orosz egységek is támogattak. A polgári erőket pedig a császári Németország segítette. A konfliktusban megközelítőleg 37 ezren haltak meg. Az áldozatok nemcsak a frontokon elesett katonákból álltak, a fogolytáborokban uralkodó embertelen körülmények, illetve a vörös és fehérterror is ezrek életét követelte.

A szabadságát frissen elnyert országban kezdetben nagy volt a zűrzavar a lelkekben a függetlenség napja kapcsán. A baloldali érzelműek például november 15-én szerettek volna ünnepelni, mondván, hogy akkor kezdte meg a működését a független, népképviseleti úton megválasztott országgyűlés. A polgári-konzervatív körök jelentős része a polgárháború győztes befejezését, május 15-öt tartotta megfelelő időpontnak, végül azonban maradt az arany középút, december 6-a, amelyet legelőszőr az egyetemi ifjúság ünnepelt meg 1918-ban, és csak a rákövetkező évben, 1919-ben vált hivatalos ünneppé Finnországban.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A finn szenátus, 1917. november 27. Középen Pehr Erik Svinhufvud.A „fehérek” csapata akcióra készen Tampere város közelében. Német segítséggel végül diadalmaskodtak.A négy rend képviselői hűséget esküdtek I. Sándor orosz cárnak, Finnország nagyhercegénekTampere házainak romjai egy véres csatát követőenA „vörösök” csapata Tampere mellett
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár