Rátaláltak az utolsó ismert amerikai rabszolgahajó utolsó túlélőjére

Matilda bal arcán található sebhelye, amely a róla készült fotókon is jól kivehető, arról árulkodik, hogy a Nyugat-Afrikában élő joruba etnikai csoport tagjaként látta meg a napvilágot. A kislány az „Ábaké” (mindenki által szeretett) nevet kapta. Ábakét anyjával és nővéreivel a Dahomey Királyság rabszolgavadászai hurcolták el szülőfalujából és Ouidah kikötőjébe (ma Benini Köztársaság) vitték őket. Innen csempészte be őket Alabamába több mint száz szerencsétlen társukkal egyetemben a William Foster által irányított USS Clotilda, az utolsó ismert rabszolgaszállító hajó. Bár az 1808 óta érvényben lévő törvény tiltotta a rabszolgák behozatalát az Egyesült Államokba, a csempészet még a század közepén is virágzott.

A kétéves Ábakét anyjával és 10 éves nővérével együtt egy Walker Creagh nevű földbirtokos vette meg. A család az alabamai rabszolgapiacon szétszakadt, Ábaké másik két nővére ugyanis egy másik ültetvényre került. A lányok soha többé nem találkoztak. A rabszolgák új helyen, új nevet kaptak: Ábakéből Matilda, anyjából Gracie, nővéréből Sallie lett.

Elutasították kérelmét

Az amerikai polgárháború lezárultával Gracie és lányai szabadok lettek, de már nem volt lehetőségük visszatérni a szülőföldjükre. A család Alabama államban maradt, és Athens városában telepedett le. Gracie és férje, Guy, akit szintén a Clotilda fedélzetén hurcoltak el Afrikából, nem nagyon tudtak angolul, így Matilda tolmácsolt anyjának és mostohaapjának a helyi vegyesboltban. Az évek folyamán a kislány családneve is végső formát öltött. Korábbi tulajdonosa, Creagh családnevéből a Matilda által kedvelt McCrear-re módosult.

Matilda 14 évesen szülte első gyermekét, Elizát, aki egy erőszakos közösülés „gyümölcseként” látta meg a napvilágot. Az apa egy fehér férfi volt. Alabamában a rabszolga-felszabadítás után is rendszeresen erőszakoltak meg fehér férfiak fekete lányokat és nőket. Elizát még két mulatt testvére követte.

Anyja 1879-ben bekövetkezett halála után a húszas évei elején járó, háromgyermekes Matilda az alabamai Martin Stationba költözött, ahol megismerkedett egy német bevándorlóval, bizonyos Jacob Schulerrel. Bár a 17 éves kapcsolat alatt hét gyermekük született, a férfi és Matilda soha nem élt együtt. A kor és a rabszolgaság történelmét kutató Sylviane A. Diouf francia történész szerint egy ilyen házasság akkortájt elképzelhetetlen lett volna Alabamában. Sem a német férfi, sem Matilda nem házasodott meg életük során. A furcsa kapcsolat a körülményekhez képest szoros maradt, Schuler mind a hét gyermekét ismerte.

Diouf egy alabamai folyóirat, a The Selma Times-Journal kiadványait böngészve talált rá Matildára. A folyóirat egyik, 1931-es számában ugyanis egy cikket közöltek a nőről, aki Selma városában a hatóságoktól kártérítést kért azért, hogy még kisgyermekként erőszakkal hurcolták az USA-ba. Matilda az arcán látható heggel igazolta afrikai származását, a bíróság azonban elutasította kérelmét. Matilda 82 éves korában hunyt el az alabamai Selmában, 1940-ben.

Nem fizettek kártérítést az egykori rabszolgáknak

De nemcsak Selma város harmincas évekbeli bírósága állt hozzá elutasítólag az egykori rabszolgák kártérítési igényei iránt. Így tett évtizedekkel korábban, pontosan 1865-ben Timothy Meaher is. A rabszolgatulajdonos Meaher, aki a USS Clotilda illegális útját is szervezte, kerek perec megtagadta, hogy kártérítést fizessen a hajón Afrikából Alabamába hurcolt rabszolgáknak. Cudjo Kazoola Lewis, aki szintén a Clotilda fedélzetén érkezett Amerikába, azonban nem esett kétségbe, és a számos túlélővel összefogva megalapította Africatown névre keresztelt fekete-afrikai kommunáját nem messze az alabamai Mobile városától.

Africatown az utóbbi évtizedekben gazdasági nehézségekkel küszködött, lecsapott rá a Katrina hurrikán, és több, ipari szennyezés is rontotta helyzetét, ilyen volt például a Deepwater Horizon olajfúrótorony 2010-es katasztrófája következtében kialakuló mélytengeri olajömlés. Miután 2019-ben megtalálták a Clotilda roncsait, Africatown abban reménykedik, hogy a hajó és a köréje szervezett kiállítás révén fellendülhet a helyi turizmus, ami bevételt hozhat a településnek.

Timothy Meaher dédunokáját, Robert Meahert, akinek családja a mai napig jelentős földterületekkel rendelkezik Alabama államban, nem foglalkozik a megtalált ronccsal, amelynek eredetiségével kapcsolatban is erős kétségei vannak. Robert Meaher továbbá kihangsúlyozza, hogy dédapját nem ítélték el rabszolga-kereskedelem miatt, és úgy véli, a dédpapa tette alól egyébként is feloldozást nyert azáltal, hogy Cudjo Lewis amerikai földön kereszténnyé vált. Meaher nem mutat hajlandóságot arra sem, hogy találkozzon a Clotilda túlélőinek leszármazottaival.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2023

• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• A marokkói bazárok kincsei
• A királyi konyha és a maradékok sorsa
• A marokkói bazárok kincsei
• A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
• Vonzó ellenfelek - Az amazonok
  
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt