Kis híján az életükkel fizettek társuk elfogyasztásáért a kannibál tengerészek
2019. december 9. 12:02 Múlt-kor
Az éhségtől, szomjúságtól és a perzselő naptól gyötört két férfi komoran nézett egymás szemébe. Hosszú hallgatás után az egyikük, cserepes ajkait kinyitva megtörte a nyomasztó csendet: „A fiú haldoklik. Neked feleséged van és négy gyermeked, és nekem is van egy feleségem és három gyermekem. Mások is ettek már emberi húst.” Mindketten a csónakban fekvő tehetetlen testre pillantottak és felkészültek az előttük álló horrorra. A két férfi nem is sejtette, hogy tettük később a jogtörténet híres esetei közé emelkedik.
Korábban
A Mignonette nevezetű angol jacht 1884. május 19-én hagyta el az angliai Southampton kikötőjét fedélzetén négy emberrel. A 31 éves kapitány Tom Dudley és két társa, Edwin Stephens és Ned Brooks tapasztalt tengerészeknek számítottak, a 17 éves hajóinasnak, Richard Parkernek azonban ez volt az első tengeri útja. Dudley-nek és csapatának Ausztráliába kellett leszállítani a jachtot, amelyet finoman szólva nem a nyílt óceánra terveztek. A csapat tudta, hogy egy hosszú és problémákkal teli útra vállalkoztak, de az előttük álló borzalmakra egyikük sem számított.
A jacht szerkezetbeli hiányosságai július 5-én mutatkoztak meg, amikor félúton Madeira szigete és Fokváros között egy hatalmas hullám feldöntötte a Mignonette-t, amely azonnal süllyedni kezdett. A hajót mindenkinek sikerült elhagynia. A négy hatjótörött egy mentőcsónakban, több mint 1100 kilométerre a szárazföldtől várta a csodát, két konzerv tarlórépa társaságában. Dudley szigorúan porciózta a csekélyke élelmet, amelyet később egy a csónak mellett elúszó, majd kifogott, teknős húsa egészített ki. Hogy elkerüljék a kiszáradást, a hajótöröttek megitták a teknős vérét és saját vizeletüket, illetve csekély vízutánpótláshoz jutottak az esőcseppek felfogásával is.
Több mint két hét elteltével azonban a fenti módszerekkel elégtelennek bizonyult a folyadékutánpótlás. A szomjúságtól gyötört Parker végül jelentős mennyiségben ivott a tengervízből, amitől súlyos, szinte öntudatlan állapotba került, mivel a sós víz tovább fokozta szervezetében a dehidratációt. Dudley és Stephens ekkor határozta el, hogy a tettek mezejére lépnek és feláldozzák a fiatal Parkert, hogy annak húsa táplálja majd őket. A két tengerész azonban jelentősen „félreértelmezte” a tengeren érvényben lévő, véres és íratlan gyakorlatot, “a tenger törvényét”, amelynek értelmében a hajótörötteknek sorsot kellett húzniuk, hogy ki lesz az, aki feláldozza magát a többiekért. Sorsolás ebben az esetben nem történt, Dudley és Stephens lefogta és megölte a harmatgyenge, haldokló fiút. Brooks nem vett részt a véres aktusban, de ő is evett az áldozat húsából, és ivott annak véréből.
A szükségből lett kannibálokra 24 nap hánykolódás után rámosolygott a szerencse: egy német hajó kimentette őket. A hajótöröttek nem titkolták el mit műveltek túlélésük érdekében, mindketten úgy gondolták, hogy a tenger íratlan törvényei szerint jogos cselekedetet hajtottak végre. A brit hatóságoknak azonban erről más volt a véleményük. Hazatértükkor mindkét elkövetőt letartóztatták és gyilkosság vádjával bíróság elé állították őket.
A tárgyalás kulcskérdése “a tenger törvénye” gyakorlatának a jogszerűsége volt, azaz a bíróságnak döntenie kellett arról, hogy végszükség esetén megengedhető-e az emberölés, hogy azzal más emberek élete megmenthetővé váljon. Ámbár az esküdtszék és a közvélemény az elítéltek oldalán állt, a bírák 1884. december 9-én halálra ítélték a vádlottakat, azzal az indoklással, hogy a végszükség csak az önvédelem esetén áll fenn, így a kapitánynak és a kormányosnak nem állt jogában meggyilkolni a szerencsétlen Parkert. A nem sokkal az ítélet után érkező királynői kegyelem azonban megmentette Dudley-t és Stephenst a kötéltől és büntetésüket hat hónap fogházra változtatta.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
művészet
- Hazai és külföldi művésznők történeteit ismerhetjük meg a Magyar Zene Házában
- Anna Margit festőművész életművéből nyílik kiállítás a Nemzeti Galériában
- Az ópium és a hasis hatásairól is írt a szabados életvitelű Charles Baudelaire
- Fotóművészeti kiállítás nyílik Moholy-Nagy és Robert Capa alkotásaiból
- Többször is jó kapcsolatai húzták ki a bajból Max Ernst festőt
- Depressziója rányomta bélyegét Goya késői művészetére
- A közönség részéről is kritika érte Seurat, a pointillizmus nagymesterének képeit
- Klasszikus és modern elemekkel tarkítják A hattyúk tavát a Margitszigeten
- Jubileumi kiállítás nyílik a Műcsarnokban Szervátiusz-díjas alkotók munkáiból
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 15:05
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája 14:20
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek 13:20
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap
- Saját ifjúságának történetét íratta át a Spanyolországot egyesítő Izabella tegnap