Jubál, Pitagorasz vagy éppen az esővíz – honnan eredeztették a zenét a középkorban?
2018. március 12. 13:51
A középkori történészeket erősen foglalkoztatta, hogy honnan is ered a zenélés tudománya. Bibliai történetek, ókori legendák és etimológiai magyarázatok is felbukkannak a korabeli fejtegetésekben.
Korábban
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a középkor embere rajongott a zene iránt. A különféle mulatságok épp úgy részét képezték a királyi udvarok, mint a falusi emberek életének. Számos új zenei stílus és hangszer született ekkoriban, sőt a mai napig alkalmazott kottaírás is a középkorban jelent meg. A zene azonban nem csak a szórakozás eszköze volt, hanem gyakran a tudományos érdeklődés középpontjába is került. Szerte Európában egyetemeken és elzárt szerzetesi közösségek falai mögött tanulmányozták az éneklés mechanikáját, vagy éppen azt, miként tökéletesíthetik egy-egy hangszer hangzását.
Nem maradhattak el természetesen a középkori történetírók sem, akik igyekeztek megfejteni, hogy mikor és hogyan született meg a zene és leginkább azt, hogy kit is tisztelhetünk a „zene feltalálójaként”. A korabeli keresztény világszemléletnek megfelelően sokan a Bibliában keresték a választ ezekre a kérdésekre. Így széles körben elfogadott volt a nézet, miszerint az ószövetségi Teremtés könyvében szereplő Jubál volt az, akitől a zenélés tudomány ered, minthogy a Szentírás szerint ő a zeneszerszámokon játszók ősatyja.
Voltak természetesen más nézetek is, így a 15. század első felében zenei, matematikai és nyelvtani kutatásokat is folytató német apát, Johannes Keck az Intrudoctorium musicae című művében az ókori görög filozófust, Pitagoraszt nevezte meg a zene feltalálójaként:
„Úgy beszélik, hogy egyszer véletlen egy kovácsműhely mellett haladt el és meghallotta, amint a négy lecsapodó kalapács hangjai kvinteket, kvartokat és oktávokat adnak ki. Arra gyanakodott, hogy a hangok milyensége attól függ, hogy milyen erős a kalapáccsal dolgozó kovácsok karja, ezért arra utasította őket, hogy cseréljenek kalapácsokat és sújtsanak le ismét. A hangok azonban, a csere ellenére, ugyanazok maradtak. Így ismerte fel az okos kísérletből, hogy a kalapácsok súlya határozta meg a hangokat.”
A 13. századból fennmaradt zenei kézikönyv, a Summa musice szerzője más magyarázattal szolgált. Ő a zene szó etimológiáját fejtegetve igyekezett feltárni a muzsika történetét:
„Egyesek azt mondják, hogy a „musica” szó a „moys” szóból eredő „moysica” szóval azonos, ami vizet jelent. Minthogy a az esővíz (vagy bármilyen másfajta) másfajta hangot ad ki aszerint, hogy milyen anyagra esik rá – így mást, ha a tetpre, mást ha kőre, mást ha földre, mást ha üres edényekre és mást ha fák levelire, ezért az ókoriak állítólag úgy hozták létre a zenét, hogy ezeket a hangokat összekötötték egymással.”
A 15. század második felében alkotó itáliai zenész és pap egy ókori legendát hívott segítségül a hangszerek és az ókori görög zeneelmélet alapjává váló, négy hangból álló tetrachord eredetének megfejtéséhez:
„Feljegyezték néhány alkalommal, hogy amikor a Nílus a szokásosnál is jobban kiöntött, úgy, hogy teljesen elárasztotta a földeket a partjainál. Miután visszahúzódott számtalan hal pusztult el szerte a földeken víz nélkül. Ekkor történt egyszer, hogy Merkúr éppen arra járva talált egy kagylót, amelyben a hal már megrohadt. Merkúr nem is talált mást a kagylóban, mindössze négy ínszalagot. Ezeket egyenként megérintve, ő volt az első, aki felfedezte a tetrachordot.”
Természetesen a középkori kutatók is jól tudták, hogy a számos egymásnak ellentmondó legenda tengerében, pusztán egy szimbolikus kezdőpontot kereshetnek. Erről tesz tanúbizonyságot a már idézett Summa musice egy másik részlete is:
„Mindezt figyelembevéve, megfelelően kimondhatjuk, miként Arisztotelész is, hogy minden művészet kezdete és alkalmazása feltalálásának idején, gyenge és kidolgozatlan volt még és minden egymást követő újító hozzáadott valami újat. Így az első forrásból csordogáló vékonyka erecske, megnagyobbítva az összefolyó vizektől, olyan folyóvá válhatott, amelyen már hajózni is lehet. Így lehet, hogy – miként Mózes mondja – valóban Jubál volt az első …, és a többi említett, akik utána jöttek, mindig hozzáadtak valami újat és újat egészen a jelenkorig.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
- 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
- Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
- A rendszerváltoztatás belülről
- A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
- Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
- Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
- Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
- Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes tegnap
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner tegnap
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája tegnap
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek tegnap
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt tegnap
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare tegnap
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin 2024.04.22.
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat 2024.04.22.