Napóleon kétszáz katonájának maradványaira bukkantak Németországban
2015. szeptember 18. 12:29
Egy frankfurti építkezés során több mint kétszáz emberi maradványra bukkantak a munkások. A régészek megállapították, hogy Napóleon Oroszországot is megjárt katonáiról van szó, akik 1813 októberében vesztették életüket a hanaui csatában, ahol a francia császár a vesztes lipcsei ütközet után előkészítette a terepet a Franciaországba való visszatérésre.
Korábban
„Becsléseink szerint körülbelül kétszáz vagy még annál is több emberi maradványt lehet elkülöníteni a most megtalált sírhelyen” – mondta Olaf Cunitz. A német város városrendezéséért felelős igazgatója hozzátette: a Frankfurt nyugati részében, Rödelheimben megtalált katonák Napóleon Grande Armée-jében szolgáltak, vagyis az 1812-es oroszországi hadjáraton is részt vettek.
A francia csapatok, amelyek száma hozzávetőlegesen 15 ezerre (más források szerint 20 ezerre) tehető, 1813 októberében Frankfurtnál is ellenállásba ütköztek, ugyanis az összességében francia vereséggel végződő keleti hadjárat után a Francia Császársággal „szövetséges” államok is fellázadtak. A Frankfurt és Hanau melletti mezőn két-háromszoros túlerőben lévő porosz-osztrák sereg állta útját a császárnak, aki súlyos veszteségek árán győzni tudott. A kutatók szerint a most megtalált elhunytak egy része a harcban szerzett sérüléseibe hunyt el, ám a többiek minden bizonnyal egy tífuszjárvány során vesztették életüket, amely abban az időben gyakran megtizedelte a seregeket. Mindez azonban még további kutatásokat igényel.
A sírokat valószínűleg sietve ásták az életben maradottak, ugyanis temetkezési tárgyakat alig találtak bennük, ráadásul a korban szokásos, a keresztényi elveken nyugvó kelet-nyugati tájolás helyett az észak-déli figyelhető meg a sírgödröknél, magyarázta Andrea Hampel, a frankfurti kulturális és örökségvédelmi szervezet igazgatója. Úgy véli, mindez arra utal, hogy nem sok idő lehetett a temetkezésre. Mindezidáig harminc csontvázat tártak fel, a többi maradvány kiemelésére a következő négy-hat hétben fog sor kerülni.
1812 elején a britek elleni kontinentális zárlat miatt jelentősen megromlottak a francia-orosz kapcsolatok, s a cár szakítani kívánt Napóleonnal. A francia császár nem teketóriázott sokat, nem várta meg a végkifejletet, Lengyelországba rendelte 450 ezer (egyes források szerint 700 ezer) fősre felduzzasztott hadseregét, és 1812. június 23-án megkezdődött az invázió, amely során a nemzetközi sereg francia, belga, holland, bajor, szász, itáliai, magyar, lengyel, porosz és svájci katonái nagy iramban nyomultak előre a végeláthatatlan orosz pusztaságon.
A cári sereg folyamatosan hátrált az európai távolságokhoz szokott napóleoni hadak elől, amelyek számára igen megterhelő volt a menetelés, az utánpótlás megszervezése, valamint a felperzselt orosz földeken való élelemkeresés. Ráadásul folyamatosan ki voltak téve az orosz jobbágyok betöréseinek, akiknek Napóleon megtagadta a felszabadításukat, nem kis taktikai hibát vétve.
A Mihail Kutuzov marsall vezette cári seregek végül felső nyomásra, 125 kilométerrel Moszkva előtt csatába bocsátkoztak a franciákkal. A történelem egyik legvéresebb ütközetében, az 1812. szeptember 7-én lezajló borogyinói csatában a 135 ezer fős francia hadból 35 ezren, az oroszok közül pedig 44 ezren maradtak holtan a csatatéren. Bár a hivatalos álláspont szerint döntetlennel végződött az összecsapás, a cári seregek elvonulása miatt mégis a franciáknak kell adnunk a Párizstól 2500 kilométerre lévő, tulajdonképpen fabatkát sem érő győzelmet.
Napóleon bevonult a felégetett Moszkvába, s egy hónapon át várta, hogy feltűnjön a láthatáron egy Romanov zászló alatt lovagló követ, aki békét ajánl az éhező és fázó franciáknak. A hírnök nem, csupán további fosztogatók hada jelent meg, így a császár úgy döntött, a visszavonulást választja. A hajdanában oly dicső sereg maradéka, mindössze 27 ezer fő 1812 novemberében lépett ismét a szövetségesnek számító lengyel földre. A következő évben lezajló, népek csatájának nevezett, francia szemszögből nézve vesztes lipcsei ütközet megpecsételte Napóleon sorsát.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
- A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
- Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
- Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
- Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
- A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
- Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
- Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
- Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap