Aki úszva bontotta le a vasfüggönyt

2012. augusztus 16. 17:32

1987 nyarán Lynne Cox nem mindennapi vállalkozásra szánta el magát: a Bering-szoros fogvacogtató vizében úszott át az Egyesült Államokból a Szovjetunióba. Most, 25 évvel az események után a brit BBC-nek idézte fel az 55 éves egykori sportoló, hogy bátor tette hogyan csillapította a nemzetközi feszültséget a nagyhatalmak között a hidegháború végórájában.

Korábban

„Azt akartam, hogy megnyíljanak a határok és barátok legyünk” – nyilatkozta Cox a brit közszolgálati televíziónak. „Az volt nehéz, hogy senki nem hitte el, hogy sikerülhet”.

Az út rövidnek tűnt: az alaszkai a Kis-Diomede-sziget és a szovjet Diomede-szigetek között csupán 4,3 kilométer a távolság, azonban a tengeri határ két olyan nagyhatalom között húzódott, amelyek kapcsolatát a hidegháború évtizedes feszültsége határozta meg – nem beszélve a vízről, amely embert próbálóan hideg volt, még az olyan gyakorlott úszók számára is, mint Cox.

„Állandóan légzési nehézséggel küzdöttem” – emlékezett vissza az amerikai sportoló. „A hideg olyan volt, mintha egy vámpír akarná testem melegét kiszívni. Amikor az ujjaimra néztem, azok olyan szürkék voltak, mint egy hullának” – tette hozzá. A víz hőmérséklete alig három Celsius fok volt, ezért Coxnak nem maradt más választása, mint folytatni az úszást.

„Amint az arcomat megérintette a víz, olyan gyorsan kezdtem úszni, ahogyan csak tudtam. Sokszor néztem hátra a vállaimra, nehogy bekéküljenek, mert az nagyon veszélyes lett volna”.

Cox először 1976-ban gondolt arra, hogy átússza a Bering-szorost, s éveket töltött azzal, hogy kierőszakolja az engedélyt a szovjet hatóságoktól. Miután mindegyik kérelmét lesöpörték az asztalról, úgy döntött, hogy minden egyes pennyt félrerak álma megvalósítására. „Tudtuk, hogy valami történni fog, mivel a szovjetek két, futballpálya méretű hajót küldtek a Bering-szoroshoz. Az inuitok az amerikai Nemzeti Gárda segítségét kérték, amely vadászgépeket küldött a térségbe. A szovjetek erre MiG-eket küldtek, hogy megnézzék, mit akarnak az amerikaiak. És akkor azt gondoltam, hogy ennek a világbékéről kell szólnia” – mondta el Cox.

24 órával az indulás előtt megérkezett a várva-várt szovjet igen is. Miután Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár egy tévéműsort látott Coxról, úgy döntött, hogy nem vállalja a kérelem visszautasításával járó esetleges világbotrány kockázatát. Augusztus 7-én minden adott volt a történelmi úszásra: legfőképp a szoros békéje hatott megnyugtatóan Coxra. Aki azonban meglepetten vette tudomásul, hogy se híre, se hamva az inuitoknak, akik tradicionális kenuikkal tervezték végigkísérni őt útján.

Amint Cox megkezdte az úszást, folyton azon aggódott, hogy a mentőcsónakok állandóan irányt váltanak. Ráadásul egyik inuit sem volt annyira idős, hogy emlékezett volna a Nagy-Diomede felé tartó útra, egyetlen navigációs eszközük pedig egy ősrégi iránytű volt.

Cox végül két óra tizenhat perc alatt tette meg a két szuperhatalmat elválasztó négy kilométeres távot a Diomede-szigetek között. Amikor kiemelték a fagyos vízből, az emberek kabátokat és pokrócokat kezdtek a hosszútáv-úszóra teríteni. A parton szovjet delegáció – köztük KGB-tisztviselők és sportcsillagok – fogadta a sportolót, akinek még egy kis ünnepséget is rendeztek a tiszteletére.

A szovjetek megengedték, hogy Cox egy sátorban pihenhesse ki fáradalmait, s az egyik orvos, Rita Zakarova meleg vizes palackokkal borította be testét; Cox számára ez volt merész vállalkozásának fénypontja. „Az egész ötlet az volt, hogy emberi kapcsolatot létesítsek, miután úgy nőttem fel, hogy féltem a szovjetektől. S itt volt ez az ember, aki gyakorlatilag felmelegített és újra életet lehelt belém” – közölte Cox.

Cox a hidegháború egyik sztárja lett – mind az Egyesült Államokban, mind pedig a Szovjetunióban. S amikor Gorbacsov év végén Washingtonba utazott, hogy a nukleáris leszerelésről tárgyaljon, az egyezmény megkötése után Ronald Reagan amerikai elnökkel pohárköszöntővel emlékeztek meg az úszónőről. „Bátorságával bebizonyította, hogy a két nép mennyire közel él egymáshoz” – fogalmazott a szovjet pártfőtitkár.