Akinek a szótárából hiányzott a feladni szó: Gillemot Ferenc, a sport megszállottja

Első a sport, sportban az első

A sporttörténeti feljegyzésekben Gillemot Ferenc nevét gyakran említik, mint kora egyik all-round sportolóját. Ezen nincs is mit csodálkozni. A dualizmus kora kedvezően hatott a sportéletre, és – nyugati minták alapján – számos új, addig ismeretlen sportág terjedt el. A gazdasági fellendülés pedig nagyban hozzájárult a szervezeti keretek kialakulásához. Számos, még ma is létező egyesület megalakulása erre a korszakra vezethető vissza. Átértékelődött a sport társadalmi helyzete is, ebben döntő szerepet a labdarúgás játszott, amelynek népszerűsítéséhez reklám sem kellett.

Korábban bármelyik sportág meghonosodáshoz szükség volt egy olyan gazdag mecénásra, aki felkarolta az adott sportágat, és bevezette a köztudatba. A labdarúgás ezzel szemben néhány év leforgása alatt, spontán módon vált egyre népszerűbbé a polgárság és az ifjúság körében. Ma már klasszikusnak számít az a történet, amikor BTC (Budapesti Torna Club) 1900. április 16-án a Slavia Praga együttesét fogadta. A magyar kaput egy 16 éves gimnazista védte. Életkora miatt ő a hatályban lévő rendelkezés értelmében nem is játszhatott volna, a meccset viszont semmilyen szín alatt nem akarta kihagyni, ezért álszakállt, műbajuszt ragasztott, és „Other” álnéven játszott.

Gillemot fanatikus volt, ez nem kérdés. A sport iránti rajongása mindenek felett állt, ezért még a Műegyetemről való eltanácsolást is vállalta. A versenyszerű sportolás mellett aktívan részt vett a sportszervezésben is, külön tanulmányt megérne Gillemot ez irányú tevékenysége. Kezdeményezésére jött létre a Műegyetemi FC (a mai MAFC, ifjúsági elnöke volt 1897–1899 között), és aktív részese volt a „33” FC megszervezésének. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1901. január 19-i megalakulásakor az egyik alelnökének, majd később főtitkárának választották. De elnökségi tagja volt – többek között – a kerékpáros-szövetségnek.

Gyakran hallhatjuk egy-egy életúttal kapcsolatban, hogy a véletlen és a szerencse milyen fantasztikus rendezőként működtek. Gillemot esetében ez a párosítás a Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreál Gimnáziumban érhető tetten. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy Hajós Alfréd volt az osztály- és padtárs, valamint mind az igazgató (dr. Hofer Károly), mind pedig a testnevelő tanár (dr. Ottó József) maximális elkötelezettséggel viszonyultak a sport iránt.

Az ifjú Gillemot először kerékpáros és atlétikai eredményeivel hívta fel magára a figyelmet. A XIX. század végén a labdarúgás még csak bontogatta a szárnyait, míg a kerékpározás és az atlétika ismert sportágak voltak. 1895-ben rendezték meg Magyarországon az első 100 kilométeres országúti versenyt, amelyet 3:29:23 eredménnyel Gillemot megnyert. A következő évben győztese a Magyar Kerékpáros Szövetség túradíjpályázatának 7117 km-es eredményével. Legszebb győzelmeit az országúti versenyeken aratta, a Budapest–Siófok-verseny kétszeres (1895, 1897) győztese, az 50 és a 100 kilométeres táv csúcstartója 1898-ban.

Az első magyar atléta volt, akinek sikerült megnyernie nemzetközi versenyen (1901) az egy mérföldes futószámot, de emellett a dobó és ugrószámokban is jó eredményeket ért el. Akkoriban még a birkózást is az atlétikai számok közé sorolták, így nem meglepő, de Gillemot-t ott találjuk a sportág művelői között. A víz sem volt idegen közeg számára, a Pannonia evezősegyesület vezérevezőseként 27 indulásból 25 győzelmet aratott csapattársaival.

Akaraterejéről, győzni akarásáról már kortársai körében is legendák keringtek. Boross Mihály visszaemlékezése szerint az egyik kerékpárversenyen Gillemot a még régi, 20 kilós versenygéppel állt rajthoz, amely a többiekéhez képest 8–10 kilóval volt nehezebb. Amikor Érd magasságában beérte őt egy üldöző boly, beletaposott, és teljesen lerázta vetélytársait. Délután, amíg a versenytársak a jól megérdemelt pihenőjüket töltötték, Gillemot benevezett egy atlétikai tornára. Már csak hab a tornán, hogy utána részt vett egy labdarúgó-mérkőzésen is. Szótárából hiányzott a feladni szó, előfordult, hogy egy versenyen háromszor lyukadt ki kerékpárjának a gumija, vagy fék nélkül volt kénytelen befejezni a futamot.

Az első szövetségi kapitány

A labdarúgás hazai meghonosodása egybeforrt a nevével. Az első hivatalos mérkőzést 1897. május 9-én a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata játszotta egymás ellen – 100 néző előtt –, a futballisták között természetesen Gillemot-t is megtaláljuk. A körülmények nem voltak éppen ideálisak, ám ez senkit nem zavart. Nem kellett sokáig várni az első nemzetközi megmérettetésre, hiszen októberben Budapestre látogatott a Vienna Cricket and Football Club, hogy megmérkőzzön a BTC legjobbjaival. Gillemot és Hajós sem hiányozhatott, a meccset ugyan 2-0-ra elbukták a magyarok, de ez még elszántabbá tette őket.

Mellesleg a nézőszám már majdnem elérte a 2000 főt, és ez jól mutatja a labdarúgás erősödését. A mérkőzést követően már nem volt megállás, egyenes út vezetett a labdarúgás még szélesebb körben történő elterjedéséhez. Mindezek után nem tekinthető meglepetésnek, hogy Gillemot az első klubközi (1898. február 6.) mérkőzésen is játszott, igaz már a műegyetemistákat erősítve lépett pályára a BTC ellen.

A labdarúgás intézményesülésével egyidejűleg a sportvezetők törekedtek arra, hogy hazánk nemzetközi szinten is bekapcsolódjon a labdarúgás vérkeringésébe. Ahogy lenni szokott, az út eleinte rögös volt, de a lelkesedés és a kitartás végül meghozta az eredményt. Kezdetben a klubok küldöttei állították össze a keretet, de ez nem tűnt működőképes modellnek, ezért döntöttek úgy, hogy minden tekintetben a legjobb szakemberre bízzák a feladatot. Így lett Gillemot Ferenc a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya. Az első hivatalos válogatott meccset 1902. október 12-én játszotta a nemzeti együttes.

Természetesen ki más lehetett az ellenfél, mint a „sógorok”. A Bécsben rendezett mérkőzésen csúnya vereségbe (5-0) futott bele a Gillemot vezette csapat, amelynek 3 kulcsemberét is nélkülöznie kellett. A válogatott második mérkőzésén 1903. április 5-én már győzelmet aratott (2-1) hazai pályán, a Csömöri úti Millenárison. Gillemot kapitányi (1902. október 12. – 1904. június 2.) mérlege 3 győzelem, 2 vereség volt. E statisztika érdekessége, hogy az öt mérkőzésből négyet az osztrákok ellen játszottunk. Gillemot volt az első futballista, akit a szövetség (1905) hivatalosan is profinak nyilvánított.

1. Első a sport, sportban az első
2. Az újító

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• Holokauszttúlélők rajzait tekintheti meg a közönség a Magyar Nemzeti Galériában
• Svéd és svájci diplomaták is mentették a budapesti zsidóságot
• A németeket vádolta meg a Szovjetunió a katyńi események után
• Teleki Pál lelkiismerete nem bírta el az „örök barátság” felmondását
• Máig nem tudni, mi okozta a százak életét kioltó tüzet a népszerű szórakozóhelyen
• Öngyilkos küldetésnek bizonyult a Jamato csatahajó utolsó útja